Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Imogen kalandos életleírása- 1. Fejezet

, 258 olvasás, sherlockholmes , 0 hozzászólás

Felnőtteknek

A nevem Imogen, és egy lány vagyok, de tényleg. Ír családból származom, és egy aranyos kis faluban nőttem fel, elvileg, annyira kicsi voltam mikor ott lehettem, hogy egyetlen egy emlék foszlány sem maradt meg bennem. Anyám elvileg szeretett, és Ima-nak becézett, apa pedig vert, és ő nem becézett engem (ezt egy levélből tudom, amit anyám írt nekem, mikor beadott ide). Szóval biztosan, érdekes életem lehetett, vagy nem is tudom, de valami olyasmi. Kicsi voltam mikor ide kerültem Franciaországba, Páriszba, egy kedves 'lánynevelő otthonba', ahol már nem is lehetne rosszabb helyem. Itt sosem lehettem egyedi, mert itt egyenruha kell, hogy ha kimegyünk a 'nagy utcákra' tudják rólunk, kik is vagyunk, hogy mutogassanak ránk 'nézd, nézd ott mennek az árvák'. Mindig ez ment, és sosem tudtam miért? Nekik ez most miért jó, igen tudom, hogy árva vagyok, de miért kell alá tenni? Sosem értettem az emberi gondolkodást, pedig sokszor csináltam azt, hogy feküdtem az ágyamban a semmittevés közepette, és azon gondolkodtam, hogy miért is gondolkodnak így mások? Igazából nagyon fura dolgokra jutottam. Elsőnek is: Irigyelnek engem, vagyis inkább csak valahol a szívük mélyénk ők is kiakarják próbálni ezt az életet. Tudom, hogy így van, mert bármikor elmegyek valaki mellett, kicsit mindig szeretnék ő lenni. Ha táncost látok, táncos lennék. Ha elmegyünk a színházba, akkor színész akarok lenni, és ha utcazenészt látok, hát én is azzá akarnék válni. Szóval, így van ez ezeknél a buta 'csúfosoknál' is, valamiért szerintem szeretnének, kicsit én lenni. Másodszor is: Lehet, hogy tetszünk valamelyik 'csúfos' srácnak (rosszabb esetben egy lánynak, de ezt azért nem hinném). A srácok, még ha mindjárt 18 évesek lesznek is, és végzősök a gimibenvalahogyan mégis mindig így adják el magukat a lányoknak, a sok buta lány meg erre valamiért ugrik, de én sosem értettem miért. Gondoljatok bele, egy fiu csúfolódik veled, dete belehabarodsz, csak mert helyes az arca, de teljesen le is tértem a lényegről… vagyis annyira nem, igazából csak ezt fejtegettem magamban másodjára: tetszek valamelyiknek. Igazából ez lehetlen lenne, 'menő' srácok nem foglalkoznak holmi árvákkal, csak a 'menőpénzes' lányokat kedvelik és 'szeretik'. na ja! Pedig igazából annyira szeretnék szerelmes lenni, hogy néha mikor erre a gondolatra gondolok, remeg minden izom a lábamban és a hasamban, és ezért egy buta libának tartom magamegy egyszerű lányak, mert minden lány ilyen, de én ennyi idősen minden lánytól különbözni szeretnék. (De ez ellen nem tehettem semmit.)Sok srác szokott a rókavörös és gyűrűgöndör hajam után nyúlkálni a suli folyosón, miközben annak vége, mindig a popsim verdesi, mert már annyira nagyon szépen hosszú. Szeretik az arcomat is, mert számukra idegen, nem francia arc, hanem egy ír lány arca, ami tele van szeplőkkel és a szeme színe, pont olyan, mint a tengeré, mint az Ír tengeré, sosem láttam, de mindig így gondolom. Mai napon is ez történ velem, a suli folyosón reggel az első órám előtt, Bernard, egy igen előkelő és nagyon helyes arcú srác kapta el a hajamat.
-Jó reggelt ír.- így hívtak, mind így hívott, még a 'leány nevelő' otthonomban is. Nem reagáltam rá, mert mindkettőt megszoktam már, így inkább mentem egyenesen tovább, deő jött utánam, hallottam kemény lépteit, és éreztem is, ahogyan én mentem.
-Nem beszélgetsz velünk, ír?-kérdezte hangosabban. Megálltam. Hátra néztem és néztem őket, olyan csúnya volt most még Bernard is. Ideges lettem rájuk, ami eddig nem zavart, az 'ír' becézgetés, a haj húzgálás, most mind egyszerre, talán az összes eddigi alkalom idegesíteni és dühíteni kezdett.
-Nem, nem beszélgetek veletek Bernard.- válaszoltam a lehető leghűvösebben ahogyan csak tudtam, de illedelmesen, a csúnya beszédért az otthonban nagy büntetés járt.
-Miért nem ír? Lehet jól meglennénk együtt… vagy legalább is egymáson.- mondta, és amint befejezte, a hülye csatólasi, azok akik mindig ott vannak mellette bármerre jár, és mindig nevetnek, bármit is mond, már szerintem akkor veszik a levegőt is, mikor ő, szóval ők elkezdtek a lehető leghangosabban és legundorító módon nevetni. Ideges lettem. Egyre jobban. Oda akartam menni és megütni őt, de azt sem lehetett, így inkább dühömmel együtt hátatfordítottunk nekik és tovább mentünk. Aznap már nem láttam őket sehol. Csak a lányokat láttam, akik biztosan hozzájuk mennek, ezért arra, amerre ezek a lányok mentek, na hát arra egyáltalán nem mentem. A suliról nem írok, minek írjak? Mindenki tudja miféle egy hely lehet az… ( az enyém sem különbözik semmitől sem)… Amikor visszatértem a szobámba, szobatársnőm Odette, a körmét rendezgette. Odette mindig ezt csinálta, ha nem körmét, hát akkor a szemöldökét, vagy akármilyét, de mindig cicomázott, mindig. Meg idegesítő is volt, nem szerettük egymást, de hát ez van, sok mindenki nem szerethet sok mindenkit, és őt sem szeretheti sok mindenki, olyanok is lehetnem szeretik akikről azt hiszi szeretik, és sok mindenki utálhat olyan embert, aki azt hiszi szeretik. Így megy ez, szerintem.
Most ebben a pillanatban valamiért nem tudtam elviselni Odette társaságát, ezért kimentem a 'leánynevelő' kertjébe sétálni. Nyár volt. A suli utolsó hetének harmadik napja. Meleg, kellemes szellő fújt, és finom illata volt a levegőnek ha beleszippantottam egyet. Hirtelen jól éreztem újra magamat, a lelkemben csend volt, béke. A fejem sem fájt, nem zakatolt már. Bernardra is jó volt újra gondolni, na meg a 'Plátói szerelmünkre'. A sulira nem is gondoltam, csak most, mert az rossz. Finom érzés volt. Nagyon finom. Leültem egy padra, távol-távol mindentől, és simogatni kezdtem a karom, elkezdtem a saját magam előjátékát, 15 éves korom óta így csinálom, és azóta 17 lettem, tökéletesre csiszoltam ezt a fajta tudományom, és mindig átengedtem magamat magamnak. Most úgy éreztem muszáj. Leszálltam a padról és hátra dőltem a finom, puha, illatos fűben, és átadtam magamat, magamnak. A gyönyörű végig tündöklő volt, és a végén, mikor az orgazmus gyönyöre végig futott minden porcikámon, már finom, igazából illatos testnevedvemben fürödtem és szorgosan, erősen vettem a levegőt, és ellazultam. Ennél szebb dolog nincs is a világon, mikor egy kicsit magam lehetek, és egy kicsit gyönyörködhetek a saját magam által létrejött orgazmusomban. Nagyon szerettem, és bár régenmikor elsőnek értem magamhoz, megvetettem a dolgot…

Mikor vissza mentem nagy örömömre nem találtam Odette-t a szobámban. Nem is gondolkodtam azon, hogy hová mehetett, a lényeg az volt nincsen itt, így nyugodtan állhattam neki házifeladatom elkészítéséhez. Nem voltam rossz tanuló, de jó sem, inkább szorgalmas valamennyire és ennek volt gyümölcse. Mikor kész lettem azon kaptam magam, hogy nagyon-nagyon fáradt vagyok, és hogy kellemetlenül érzem emiatt már magamat, de még nem ettem ezért leszaladtam vacsorázni, na és persze utána gyorsan fürdeni is. Este fele, mikor végre véglel paplanom alatt voltam, elővettem egy kedvenc könyvemet (Sir Arthur Conan Doyle-A bíborvörözs dolgozószoba) és olvasni kezdtem, mert nagyon szerettem olvasni, tényleg. 15 percet sem olvastam még, mikor a kinyitott ablakom alatt hangosabb suttogásra lettem figyelmes.
-Odette, Odette ott vagy? Mert ha igen hajolj ki, hiszen itt vár rád egyetlen kedvesed.- gondolhattam volna. Odette leghűbb udvarlója volt az. Mindig azt gondolta amióta udvarol Odette-nek, hogy az, ha pár menő versbéli szóval összeállít egy mondatot akkor 'menő' lesz, hát mindenki szerint NEM, de Odette elvolt tőle ájulva, kétszer. Nem foglalkoztam a galambpárral, mert már megszoktam teljesen, még 15 percig olvastam, mert utána annyira fájt a szemem, hogy muszáj volt letennem és aludnom (előtte még megkértem Odette-t, hogy egy kicsit halkabban, de ő lepisszegett). Hamar álomba merültem, és álmomban egy Bernard szerű fiu finom, puha kezét fogtam…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Regény
· Írta: sherlockholmes
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 3
Kereső robot: 25
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1393 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz