Szívem, ha már alig dobban,
Ki lejt táncot a habokban?
Vágyat ki ébreszt hűvös ágyban?
Ki kutatja színeid minden tárgyban?
Ha porba hullik minden szikra,
Lesz e ki tüzével újra szítja?
Ki lesz ki hallva jajszavát
Megpattantja a virág bimbaját?
S minden megtört többre vágyót,
Ki emel föl a mocsok-sárból?
Szívem, ha többé már nem ver,
A zsarnokot ki űzi el?
S ki ringatja poros cipőjében
Szerelmes hitét a sötét éjben?
Eredeti vers:
Nagy László: Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!