Az anya őriz, s féltéssel nevel fel,
a barát bizalommal vár s jó kedvel,
a kedves tűr, bőséges szerelemmel,
s a gyermek ámul, neki példakép kell.
Lélekvásznat sző testembe a szeretet,
mikor már utaztam, s szenvedtem eleget,
majd esővel tisztítja meg a magas ég,
s vitorlám friss szelekkel szárítja a lég.
Az ég madarat ad és a folyó halat ád.
A föld magot sarjaszt, kis házamhoz gerendát.
Fényét adja a nap, hogy nappal mindent lássak,
s ezüst színnel rajzol a hold, hűs éjszakákat.
Ez lenne hát kincseimnek sora.
Mindegyik egy igazi csoda,
de a szívem, már nem kell senkinek;
az Isten hidege veszi meg…