Kezed Édesem! - hogy simít,
hozzám érve elandalít.
Hajtincsemet hogy borzolnád?
Hogy csókolnád homlok ívem?
Fénytüzű szűk pupillám
hogy vetíti rád sugarát?
Hogy viszonoz nyíló szemben
csillogó tekintetet?
Szemöldököm dombja feszít,
nem rémül el a madár is?
Vonzás, erő ha meglazul,
nem lépek- e vajon balul?
Lesz-e még annyi kurázsim;
kezed fogni mindhalálig.
Megjegyzés:Nagy László: Ki viszi át a szerelmet - evokáció