Ti, akik hiszitek a fájdalmat, ismeritek.
Ki sanyarú sorsot cipel s krízis, öleli napjait
beleiben olcsó kenyér pihen…
Cigijét megtölti, álcáját vasaltan felölti.
Hiszitek, hogy éreztek vele… Empátiába csomagoltok…
Egy látleletet.
Ti férfiak! Kiknek fallosza ősi vágytól duzzad.
Amit könnyű nőkbe mártotok, ahogy költő…
Tintájába a tollat.
Gyermeki valótok mezek mögé rejtitek a szurkolók
had őrjöngjenek.
Ti nők! Kik meztelen testetek szerelemre viszitek.
Hiszitek a boldogságot, hogy ki százszor hazudott
Százegyszerre is hiteles lehet…
Magatokban fogant bárgyú gondolat s megszülitek
a fájdalmat.
Ti számvetők! Kik tanultok abból is, ha hiba
gáncsol terveket. Bölcsesség trónján királyok
lehettek, s okíthattok nyomorultat…
Átkot árultok valami gyülekezet piacán, hiú
mosolyok közt vakítjátok egymást.
Ti költők! Kik sorok közé menekültök.
Betűkbe zárjátok magatok.
Varázsoltok s mesék földjén vizeltek…
Tükröt tartotok, hogy lássátok magatok.
Cukrot nyaltok s így csókoltok hevesen.
… hogy szebb legyen…