Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álmomban illatod

, 532 olvasás, Rawelli , 0 hozzászólás

Szerelem

Egy éjemen csillagtalan sejtelem
Orgona-mollja hajtott ki a mélyből,
Míg barlangi álmom humuszán a kéj dőlt
Fenyvesek tű-illatán selymesen,
lágyan ringatott.

Tűnődőn, félőn, olajos Hold-balzsam
Illatán dorombol valami ezüst pillanat,
Ballerina combján simító röpke illanat
Mint macska tej-méz mélanzsa,
behinti ajkaimat.

Mintha kékséges mélyben mosolygó
Havat kaccanva őrző dunnapárna,
Vagy óceánon borzolt reszke szellő várna
Rám köröttem folyton bolygó,
Arany ruhában.

És csípője nyomán ringva ringó keringő
Tűz vad tűzzel szisszenő avarban ősi magot,
Tigris cicamolyosán somolygó pillanatot
És pupillán pillangó-rebbenést hint Ő,
Álmomban illatod

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 17

Page generated in 0.0343 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz