Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyedül

, 457 olvasás, Csontos , 8 hozzászólás

Gondolat

A szoba közepén üldögél
velem egy kopott szék.
Ölembe számolom dolgaim,
a napokat egymásra rakom,
s egymás oldalán fekszenek,
mint tizedek egy tű fokán.
Az üres házba menekül
velem a csend,
s fülembe hegedül,
de szemem se rebben,
pedig tudom,
hogy árnyak ugrálnak a falon,
ha magamat egyedül hagyom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Csontos
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 29
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tiberius


Page generated in 0.0421 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz