Meghat, hogy újra lép az év,
egy befejezett kör körötted fényes Nap,
s könnyem nyitott ablakán át lép
szívem fátylára fájdalom,
mert velem sírnál tudom, tudva
görnyedt hátam terhén sújtó időlépted,
gyászt is ölthetne minden pillanat,
míg avar-mélyben lángot öltő gyertyák
fényére hajt új ág, új zöld,
s hantok fölött új szél lengedez majd jövőt.
Apám, a csillagok között
reményem zászlaját te tartod,
/……………………/
csak érinthetném
még hajdani, selyem-töltött arcod.