Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Angyalok hercege

, 296 olvasás, andrisko , 0 hozzászólás

Misztikum

Szerettelek, és forrón átölelt a magány.
Éreztem, hogy te vagyok én, és az ég rám szakadt…
Kívántalak. Az egész, mára csak kopaszodó emlék…!
Nem zengenek dalok, nem cikáznak a tavaszban lepkék…!
Virradó éjszakáról maga a Sátán varázsol…
Tanítva csaptál be engem, keresztül döfve sötét éj- paripáról…
Szárnyaszegett madár, varjak fattya…!
Véred bársonyát számban érzem, húsodat nyalva…!
Én vagyok Te, ostoba vándor!
Nem maradt más, csak a léha mámor…
Átvertél Sátán, Angyalok hercege…!
A Teremtő faragott Embert a saját képére;
És most Én jövök…!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: andrisko
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 212
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1642 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz