Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Egyperces karácsony

, 335 olvasás, peth , 1 hozzászólás

Megemlékezés

1991. írtunk. Abban az időben mindenki boltos vállalkozásba kezdett. Éjjel-nappalik, mini- diszkontok, nagykereskedelmi kiskereskedések és garázs- ABC- k nyíltak mindenütt. Nekünk egy Ikarus 211-es jutott. Miután az üléseket kiszereltük, a hátsó ablak alá költöztünk. Középen volt a konyhás- fürdőszobás- irodás- gardrób. A maradék a bolt. A vezetőülést kineveztük zöldségesnek, a feljáró mellett a pékség kapott helyet. Egy üdülőfaluban lehorgonyoztuk magunkat, és kiszolgáltuk a nyaralókat… de aztán jött a tél.
Vodka, sárgaborsó, néhány konzerv és tészta maradt a szezonból, de a cigink, és a kenyerünk elfogyott. 50 forint, akkoriban sok pénznek számított. 2 doboz cigi, vagy néhány kiló kenyér. A cigi mellett döntöttünk. Jött a karácsony… az első közös karácson… A legszebb karácsony. Ajándékot készítettünk, és diót, meg tobozt festettünk, de karácsonyfánk nem volt. A szomszéd viszont pont elég agresszív, és felsőbbrendű undorral viseltetett felém ahhoz, hogy szívesen elgáncsoljam egy két méter mély pocsolya előtt. Nem tettem meg, de bizarr örömmel fedeztem fel a kertjében hívogató kicsiny ezüstfenyőt. Egy teliholdas éjjel kiástam, és nylonzsákot húztam az apró kis gyökerekre. Közben a szomszédra gondoltam. Mennyivel szebb, és intelligensebb ez a kis fenyő.
Aztán másnap végképp megbékéltem szegény szomszéddal, aki szörnyülködve mesélte nekem,- éppen nekem, mint ellenségnek, hogy milyen aljasak az emberek. "Ha legalább kivágta volna! De még arra is volt ideje, hogy kiássa". Nehezen bírtam mosolygás nélkül, de szem előtt tartva a kövér lúd esetét, rátettem még egy lapáttal. "Szerintem a fenyőmentő csapat lehetett. Azt lesik, melyik fa van túl közel a házhoz, márpedig a magáé… merthogy azt úgyis kivágják, ha felcseperedik. Ők még kiskorában kimentik. Ha jól tudom, Alaszkába viszik. Ott a fenyőmenhely."
Enyém lett a legboldogabb fenyőfa. Vatta csomócskák jelképezték a havat, és igazi, kézzel gyártott papírfüzér ölelte körbe a hűvös konyhában az illatos ágakat. Együtt nevettünk a nagyfejű szomszédon.
Karácsony másnapján visszaültettük a kis fenyőt a telek sarkába, kellő távolságra a háztól. Jött a hó, és a fagy. a régi gödör eltűnt, a fenyő új, biztonságosabb helyen várta a gazdáját. Bár kíváncsi lettem volna az arcára, és amilyen gonoszkodó tudok lenni, bizonyára rábeszéltem volna, hogy egyes génkezelt fenyőfajták képesek a helyváltoztatásra… de sosem találkoztunk többé.
Ha nyáron néha arra járok, mindig megállok egy percre… Karácsonyozni.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Novella
· Írta: peth
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 24
Jelenlévők:
 · alfabata
 · PiaNista


Page generated in 0.0462 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz