Szent Karácsony éjjelén
Lelkem utcáin ténfergek én
És látok sok meleg, fénylő ablakot,
És fagytól didergő ködszürke alakot.
Látok fájdalmat és csendes sírást,
Látok szeretettől könnyes levélírást,
És látok mosolygó gyermekarcokat,
Keveset látok oh… és mégis oly sokat.
Én sohasem kerestem Őt,
A majdan és a most következőt,
Mert tudom, lát engem, és rám lel,
És én megtalálom Őt, majd - ha kell.
Ezért most bensőmben állítok fenyőt,
Mely legbelül és belőlem nőtt.
Fáradt testem egyetlen gyönyöre
Faként lesz támasza és gyökere.
S látok sok kis fát nőni egyre jobban.
Látok új embereket, hittel-hinni a jóban.
Nőjön csak hatalmasra ez az erdő,
Mert itt van Karácsony, mindjárt eljő!
Hol lelkünk csendje dalra kél,
S megfáradt testünkbe új béke tér,
Ott vagy Te örökre együtt velünk,
S megfogod oly fájón elárvult kezünk:
Szent Karácsony Éjjelén!
Megjegyzés: - Budapest, 2011. december 22. -
Online látogatók:
Látogató: 102
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20 
Összes: 122
