Navigáció


RSS: összes ·




Vers: … nem félek…

, 375 olvasás, Zsiga Lajos , 9 hozzászólás

Gondolat

álmomban meztelenül rám kiált a csend
darabokra hullott bölcsőm fáiból
koporsót kopácsol reszkető kezével
messziről hallom a végzet zenéje,
hol lágyan, hol sikoltva zeng
álmomból ébredve rám tapad a nedves ing
talán halott vagyok élve, mert nincsenek álmaim

mily borzasztó érzés magamon látni
testem harcát a konok idővel
még fűti lelkem tüze
belülről süt szememen néha lángot vetve
győzhet- e újra táncra perdülve a test
vagy lehanyatlik révedező szemekkel
mindenkitől bocsánatot kérve

tanakodnék még félve, megijedve
ám ha visszanézek, szemembe kacsint
a huncut gyermek s a büszke ember
kik belőlem nőttek s a kötél végét fogva
ők még nem eresztenek, harcra hívnak
még egy utolsó nagyra izmaimat megfeszítve
még felragyog a nap a végtelen sötétbe

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 341
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2541 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz