Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szunyókáló éden

, 400 olvasás, lambrozett , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Szélfútta ágakon vacogó levelek
kocsányokon lógó télidő hírnökök -
lábunk elé hullnak a rideg futárok
zörgő zenéjükkel őszünk-kifüstölők.

Lassul már életünk a hideg napokon
szívünk lehalkítja szerelem-zenéjét -
pianóban motyog szemérmes kedvesünk
hitében buzogva, válaszunk remélvén.

Vadtáncos lélektó harcos-vize fáradt
csituló örvények a mélybe nem húznak -
bóbiskoló világgal karöltve megyünk
tétova lépteink mégis telve súllyal.

Szunyókáló testünkben megannyi érzés
elteszik magukat tartósító-szerbe -
kelnek majd újmagok vérünkből kibújva
lerázzák a telet, mi őket belepte.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 321
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 346
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2781 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz