Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Újrakezdés

, 682 olvasás, Benya , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Egyik szemem sír, a másik nevet,
De miért sír, ha nevetni is lehet?
Könny mi fáj, égetve hull alá,
Futok reszketve, de vajon hovà?

Egyedül? Megszoktam már…
Legbelül? Igen! Nagyon fáj!
Millió kérdés, de a válasz egy,
Rájöttem, nekem ez nem megy.

Keservesen sétálok, nem fogok
Futni, fáradtan már nem tudok,
Éve óta csak a hajsza éltet,
De egyszer elfogynak a remények.

Hazugságok fogságában éltem,
Nem volt jobb, akkor is féltem,
Kitisztult a kép, megint igazam volt,
Álom volt csupán, hogy belémkarolt.

És milyen szép álom volt, boldogság!
Világ ahol nem volt semmi hazugság!
Őszintén mondták, hogy szeretlek!
Együtt volt mindenki, nem kerteltek.

Aztán felébredtem, borzongtam,
Az emberekről sokat megtudtam,
Éreztem, érzem mindenki fájdalmát,
Elkeztem írni, életem új lapját!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Benya
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 182
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 206
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1985 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz