Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Egér volt

, 622 olvasás, peresz , 1 hozzászólás

Abszurd

Egér volt, apró, egészen kis egér. Szokatlanul szürke, a legszürkébb egér, akit valaha láttam. Egy ital-raktáráruház belső zugában élt. Igen szerényen, s mert folyton éhezett és fázott, hát ivásnak adta szegény fejét.
Nem volt ez rossz ötlet, éppen kézenfekvő volt, mert az italraktárban szinte korlátlan mennyiségben állt rendelkezésre alkohol. A kommersztől a minőségi italokig. Csendesebb napjain szerényen, csak a kommersz barackból szürcsölgetett. Néha azonban annyira magával ragadta a nincstelen, proletáregerek elkeseredése, és saját szerencsétlensége felett érzett fájdalma és elkeseredettsége, hogy úgy érezte, úgy helyes, ha legalább annyival kárpótolja őt az élet, hogy igazán drága, márkás, uraknak való itallal feledtesse el nyomorúságát. Ilyenkor csapra vert Unicumot, és tizenkét éve tölgyfahordóban érlelt skót whiskyt, és amennyire csak tudta, leitta magát a sárga földig – azaz az italraktár beton aljzatáig –, hogy egészen megfeledkezett szorongatott helyzetéről. Boldog mámorban pihentette ilyen alkalmakkor szegény, szürke, magányos fejét.
Egy ízben azonban, az utolsó alkalommal, nagyon megfeledkezett saját tényleges helyzetéről, s annyira berúgott, hogy a raktár - targoncaforgalmát tekintve - legforgalmasabb útvonalán ájult mély, mámoros álomba. Még arra sem riadt fel, hogy a targoncakezelő – aki nem kívánta a látszólag döglött egér belét kinyomni a két és fél tonnás mobil rakodó szerkezettel –, egy cirokseprűvel szemeteslapátba seperte tehetetlen testét, azután a raktár előtt ácsorgó, pléhszürke konténerbe hajította. Egyébként meglehetős érzékenységgel tette mindezt, már-már kegyelettel teli áhítattal.
De az egér ebből semmit sem fogott fel, mindössze a konténer aljában lévő papundeklire puffanva nyögött fel egy fájdalmas sóhajt, amúgy részegesen rekedtes, kissé káromkodásra emlékeztető hangon: Nnnnye…
Majd azután, arra sem riadt fel, hogy a Városgarázdálkodási és Üzemen-kívül-helyeztetési Kft. új beszerzésű kínai kukásautója, durván, rázogatva magába borította a konténerben található összes kommunális hulladékkal egyetemben.
A fején egy fél tojáshéjjal ragadva ébredt; másnaposan, rettenetes szomjúsággal, és iszonyatos fejfájással. Hányingere volt. A nap hidegen kelt hajnalban a szeméttelepen. Kegyetlenül rosszul érezte magát, de csodálkozása – mint hogy nem tudta hol van éppen –, felülmúlta leírhatatlanul rossz közérzetét is.
Amerre nézett, rideg, végeláthatatlan szemét síkságok és dombok. Az emberiség alkotta mesterségesen új geológiai alakzatok. Itt-ott kisebb tó, patak, anyagát tekintve; az eső erodálta szemét leve. Büdös volt, de az egér orra gyorsan akklimatizálódott, és így már nem volt kellemetlen, csak a helyi klíma jellegzetes szaga. Egyébként minden helynek van saját szaga. Egyiknek ilyen, másiknak olyan, hát a szeméttelepnek ilyen. És minden helynek megvan a maga jellegzetes háttérzaja is. Az esőerdőknek például makákó, orángután, és orrszarvúmadár hangjuk van, a szeméttelepnek meg holló, varjú, sirály, meg szélfútta zörgőszacskó hangja van.
Szóval az egér csak állt, és álmélkodva szemlélte az új tájat. A szél vegyes élelmiszer-hulladék szagát hordta egerünk orrába, és úgy hitte, hogy az új, véletlenszerű szabadság, amit egyetlen mámoros éjszaka, meg egy jóindulatú targoncasofőr hozott el számára, a bőség idejének eljöttét jelenti. Lába előtt egy jókora, félig penészes sajthéjat pillantott meg, s ez a penész csak tetézte nemességét a rég áhított, rangos kosztnak. Tojáshéj sapkáját magán hagyva, mohón harapott bele a bőségbe. Szájában összefutott a nyál, s lehunyt szemmel az egerek hetedik mennyországába képzelte magát, amikor ebben a boldog, idilli állapotban egyszerre beteljesedett, és le is zárult véletlenszerűen megszínesedett szürke élete, mert ebben a pillanatban egy, a szeméttelepen lakó sirály, megörvendve az egérnek, horgas csőrével felkapva, keresztüldöfte az egér szívét, majd minden ízlelgetés nélkül le is nyelte a szürke falatot.
Még azt sem értékelte, hogy egy egész éjjel drága whiskyben pácolt, sajttal töltött egérhúst ehetett. Hiába, a sirályok még csak nem is konyítanak a gasztronómiához…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: peresz
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 236
Regisztrált: 2
Kereső robot: 35
Összes: 273
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2177 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz