Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyedül…

, 479 olvasás, grigo , 16 hozzászólás

Gondolat

Jó lenne egyszer elindulni,
magamban, zsebre vágott kézzel,
szabad vándorként együtt futni,
dalolni, szárnyalni a széllel.

Egyedül, neki a világnak,
mint akinek nincs semmi dolga,
megtömni útközben pipámat,
s nem gondolni rá mi lesz holnap.

Bejárni a zúgó erdőket,
a halk szavú csendes réteket,
ölelni a nyári esőket
önfeledten, bódult részegen.

Leülni egy folyó partjára
és nézni a pattogó tüzet,
dobni rá néha egy faágat,
vagy jó szagú illatos füvet.

Egy fa alatt pihennék éjjel,
ölelne engem ezer karja,
a tengernyi csillag az égen
lejönne hozzám, s betakarna.

Én meg csak álmodnék szépeket -
hogy újra mosolyog rám anya,
hogy engem is vár a kedvesem,
esténként vacsorával haza.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: grigo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 223
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 259
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.9714 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz