Kínomban verseket olvasok.
Isten bocsássa meg,
írni nem tudok.
Lopom a múzsát, lopom az ideát.
Elmentél…
De hát az élet mindig megy tovább,
tovább, nélküled.
S bár érdekel, mi lesz veled,
a régi remény már nem teljesülhet be.
Köt a véred, köt a vérem.
Szerelmem voltál, és testvérem.
Csak az emlékek!
Ne fájnának annyira.
-mikor hópelyhek sokasága,
csak hullt
csak hullt.
Szépséged, szerelmed zuhataga.
A múlt.
És Te mosolyogsz.
Mozdulatlanul.