Navigáció


RSS: összes ·




Novella: 2012: Pelikán a gátőr

, 477 olvasás, peth , 5 hozzászólás

Ezek vagyunk

Mozdulatlanul feküdt az ágyon. Az egyik ismerősére gondolt, aki szintén tisztelte az egészséget, de a szívroham, nem válogat. Hétköznapokon ő is úszni járt. A hétvégéket ő sem szerette, mert olyankor jöttek a vasárnapi fürdőzők a fröcskölő kölykökkel. Reggelente a "Törzs"mindent megbeszélt a szaunában. Politikáról, a szomszédokról, és egymásról. Az uszoda kicsiben olyan volt, mint a nagyvilág. Azelőtt zsebbe kellett csúsztatni a százast a szauna miatt, és előfordult, hogy a víz hideg volt. Volt amikor reggel 8-kor teáztak a büfében, de mostanra azt is bezárták. A lényeg, hogy akkoriban kipihentebben távozott, mint ahogy érkezett. Jó volt bejárni. Az utóbbi néhány évig. Mostanság kint is, bent is szorongott, mert az uszi kicsiben pont olyan…
Minden félét hallott: hogy direkt mérgezik a fürdőzőket, meg sósavval locsolják a járdát, és hogy a vízben annyi a vegyszer, hogy betegséget okozhat. Arra gondolt: Ki az a idióta, aki ilyet engedne? Hiszen manapság már cigizni sem szabad a megállóban (hál Istennek). Az emberek szidják egymást, mióta világ a világ, de… de most, mégis aggódott, hiszen tüdőgyulladással feküdt a 666 szobában. Életében először volt beteg… és akkor eszébe jutott, mennyire fázott a múltkor az úszás után. Úgy gondolta, a kor miatt lehet, de aztán valaki azt mondta nekik, hogy spórolni kell, ez a parancs. Ki parancsolhat ilyet a XXI században, Európában? Spórolni? Rajta?- a régi dolgozókat sem látja mostanában. "Kiléptek néhányan" azt mondták, de azt is hallotta, hogy az ostoba parancsok miatt. Bevette a gyógyszereit, de nem nyugodott meg. Sokszor beszélgettek arról, hogy szólni kéne valakinek a koszos víz, a bántó klórszag, meg a sötétség miatt, de békés ember lévén inkább hallgatott. Különben sem az ő dolga! De mi van, ha igaz a mérgezés is, és ezért nem hatnak a gyógyszerek, és annak a kisfiúnak a balesete is, akiről egy hétig beszélgettek a törzstagok? Állítólag valami fejes keze van a dologban, úgyhogy nem érdemes beleavatkozni. Na de ha most miatta fekszik itt? Egyre idegesebben forgatta a szemét, és szidta a saját lustaságát. A fia bennfentes helyen van, mesélte neki, de… Percről percre rosszabbul érezte magát. Remegve nyúlt a telefonjáért, a számokat elmosódva látta. Elhatározta, hogy mostmár nem hagyja annyiban.
- Mi a baj Apa?
- Kimondottan hideg volt fiam! Én azért mentem minden nap, hogy sokáig éljek- hadarta a telefonba, összefüggéstelenül…
A telefon az ölébe esett egy nyitott újságra. A "Sikkasztás az uszodában" cikk közepéről a fia kiabált:
- Apa! Halló Apa!
A temetésen több százan voltak. Szerették az öreget, mert mindig örömmel dolgozott a városáért. A fia szomorúan állt a sít mellett, és iszonyú dühöt érzett magával szemben, mert amikor kellett volna, nem lépett. Olyan: piti' ügynek tűnt!- meg a felsőbb érdekek… Most pedig Isten bünteti őt. A világ, sosem lesz többé olyan, mint apjával.
"Mert a világ mindig olyan, amilyenné magunk körül alakítjuk. Ha sokáig hagyod, hogy rád essen a hó és az eső, ráfázol, mert megfázol!" Hallotta apja szavait messziről… És ő hagyta, ők hagyták!
Reggel, a nagydarab ember üvöltve kapcsoltatta le lámpákat:
-Hiába mondtam, hogy spóroljanak? Mennyit kell még dolgoznom ezért a roahdt uszodáért?
Az utcán már várták…

Megjegyzés: egyperces uszodafikció

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Novella
· Írta: peth
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Romuald


Page generated in 0.0413 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz