Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az Utolsó Szerelmemnek

, 4412 olvasás, akasa , 175 hozzászólás

Sajgó lélek

Én megemlékezem rólad.

Amikor volt Szeretőim,
pénzt számolnak izzadt tenyérbe.
Ma ennyi jut tejre, kenyérre.
Babakocsit rángatnak durván
s a szemüket lesütik az utcán.

... és megemlékezem rólad,

amikor elnézem festett lányaink...
Koszos tételek közt vakaróznak.
Éjszaka van.
Magukhoz nyúlnak.
S a nyakunkba szülik egy szép nap
a Sötétség Urát.

... és megemlékezem rólad.

Mert én így maradok itt lenn,
mint tengerparton a habok.
Mert nem vagyok bölcs,
ha még mindig borzadok.
S tudom, a Háború,
a legemberibb játék.
S az, hogy élhetek,
a legnagyobb ajándék.

... és megemlékezem rólad.

Mert örök Tél van már bennem.
s ha zavartan rám köszönnek.
Én nyakamig gombolom az ingem.
S öltözz melegen Te is.
Mielött végleg eljösz majd hozzám...
Vagy tudod mit?
Repítsen valami Orkán!
/hagyd, hogy elhiggyem,
valami más jön ezután/
Te öltözz melegen!
Repítsen az az Orkán!
Hagyd, hogy elhiggyem,

vannak még szárnyaid.


Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: akasa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19
Összes: 33

Page generated in 0.0419 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz