Én megemlékezem rólad.
Amikor volt Szeretőim,
pénzt számolnak izzadt tenyérbe.
Ma ennyi jut tejre, kenyérre.
Babakocsit rángatnak durván
s a szemüket lesütik az utcán.
... és megemlékezem rólad,
amikor elnézem festett lányaink...
Koszos tételek közt vakaróznak.
Éjszaka van.
Magukhoz nyúlnak.
S a nyakunkba szülik egy szép nap
a Sötétség Urát.
... és megemlékezem rólad.
Mert én így maradok itt lenn,
mint tengerparton a habok.
Mert nem vagyok bölcs,
ha még mindig borzadok.
S tudom, a Háború,
a legemberibb játék.
S az, hogy élhetek,
a legnagyobb ajándék.
... és megemlékezem rólad.
Mert örök Tél van már bennem.
s ha zavartan rám köszönnek.
Én nyakamig gombolom az ingem.
S öltözz melegen Te is.
Mielött végleg eljösz majd hozzám...
Vagy tudod mit?
Repítsen valami Orkán!
/hagyd, hogy elhiggyem,
valami más jön ezután/
Te öltözz melegen!
Repítsen az az Orkán!
Hagyd, hogy elhiggyem,
vannak még szárnyaid.
Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 0
Kereső robot: 19 
Összes: 33
