Navigáció


RSS: összes ·




Vers: álmatlan éjjeleken

, 299 olvasás, halottember , 7 hozzászólás

Ezek vagyunk

esténként, mikor aludni térek
korgó, nyikorgó emlékek
hűvös illata tör elő,
mely némi xanax-szal feledhető.

kitoporgok e paplan magányból,
hűtőmön hold fénye táncol,
reccsen a padló, víz zubog,
egy perc és forró teát kortyolok.

piros fotelbe vackol a lélek,
s egy gombnyomásra feléled
laptopomnak gyönge fénye,
s máris egy verset karcol az égbe.

benne vagy te is, beleszülettél
életemnek porszeme lettél.
köréd szövöm hát álmaimat,
a fotelben lel rám a pirkadat.

reggel amikor tükörbe nézek
kimoslak szememből téged.
indul az élet, menni kell.
kattog az óra, hát ne késsek el.

üdvözöllek, csudajó, hogy látlak,
szemeimmel szétcsodállak
pedig soha nem lesz idő
mi általunk megszelidíthető.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: halottember
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 2
Kereső robot: 30
Összes: 77
Jelenlévők:
 · imreolaah
 · Öreg


Page generated in 0.112 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz