Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tőled

, 329 olvasás, dreamwalker , 2 hozzászólás

Szerelem

Rég elmúlt emlék,
Szerelem, mely
Nemlétté lész,
Emlékszel?

Én igen. Szépség,
Boldogság, önfeledtség,
Elmerültem bennük,
Semmi kétség.

Emlékszem arra is,
Sokszor féltem tőled,
Suttogva ejtettem ki,
Becses, áldott neved.

Aztán megismertelek,
Álmos csókot leheltél ajkamra,
Együtt álmodtunk sötétet,
Felébredvén pedig ismét vártalak.

Láttalak mindig,
Nyomomban jártál,
Árnyékban bújva is,
Mindig megtaláltál.

Kerestelek én is,
Mindig és mindenütt,
Mikor megtaláltalak,
Összeölelkeztünk.

Utolsóként téged látlak, ez volt mindig álmom,
Egyetlen, Igaz Szerelmem, búcsúcsókod várom…
-Szép álmokat!

Megjegyzés: 2008-09-es tanév.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: dreamwalker
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 234
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.203 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz