Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Ostobák

, 237 olvasás, Val_Sepp , 1 hozzászólás

Abszurd

[egyperces]

Hogy is néz ki a kertváros bátyuska? A kertváros bátyuska az úgy néz ki, hogy egy tetszőleges város zajos, büdös, poros szennyezett magjától ideálisan távol, de annyira azért nem messze szép zöldövezetben fölhúznak X mennyiségű batárnagy magánházat, urambocsá villát.

Tehetősebbjénél még alap a fehér BMW (szándékosan a beállón hagyva uszkve kerti díszként), a gipszből készült ókori Athén kollekció a hátsókertben, medence és még sorolhatnám. A "szegényebbje" meg berejti a kis Opel Astra II.-jét a garázsba abban a minutumban ahogy hazaér, medence helyett van egy kis BP hordóból eszkábált kerti tusolója, nem sok de ettől függetlenül egész jól elvan ő is.

Mint ahogy már ebből a felületes ismertetésből is gondolom kitűnt, a kertvárosi lakosok között komoly eltérések figyelhetőek meg, egyvalami viszont közös mindannyiukban: a fékezhetetlen vágy, hogy minél több, minél nagyobb, és lehetőleg minél ostobább vérebet tartsanak.

Nyilván most mosolyogsz ezen kedves olvasó, de gondolj csak bele egy pillanatra hé! Ha eddig életedben legalább egyszer végigmentél egy kertvárosi utcán nyilván neked is feltűnt mindenütt van legalább egy kutya és mindegy, hogy hogy viselkedsz ugyanazt a reakciót produkálja a jelenlétedre mind: ugrál, morog, sziszeg, ugat, csattogtatja a fogait, agyvérzés közeli állapotba hergeli magát és lebontja a kerítést.

Ilyen helyen a hazamenetel, bátyuska, korántsem egyszerű, meg kell találni azt az ideális útvonalat, és kerítés(ek)től való távolságot amelynél a legkevesebb agressziót váltjuk ki az éber (ámde mérhetetlenül ostoba) házőrző(k)ből. Egyszerűnek hangozhat, de én mondom néha kész roketszájensz!
De vajon a csak négylábú barátaink lennének a hibásak? Korántsem, a gazdáik gyakran legalább annyira ostobák mint kedvenceik. Vegyük példának az író két telekszomszédját, véletlenül pont egy a kertvárosi rangsor élvonalába, és egy futottak még kategóriába tartozó családot.

Mr. Futottak még – az egyszerűség kedvéért legyen Mr. F. M. – a kis magyar bulvárparanoia apropóján vásárolt magának vele majdnem egymagasságú kutyát.
"Ki tudja, – mondja – ebben a világban! Legutóbb is – mondja – volt az a rablógyilkosság, átvágták egy szerencsétlen torkát – itt mély levegőt vesz a drámaiság kedvéért – egy szamurájkarddal! Pityu mesélte, meg a Bors is lehozta!"

A kutya beváltotta a hozzá fűzött reményeket, azóta nagyívben elkerüli mindenki a házat. Az eb vicsorogva támad mindenre ami csak kétszáz méteres rádiuszban megmozdul, kezdve a háromkerekű fröccsöntött lengyelmotoron cirkáló kis Janikától a szomszédasszonyon át sokszor Mr. F. M. rokonaiig bezárólag. Nehéz, nehéz helyzet bátyuska.

Viszont a postásunk lassan már egy NBA-s centert megszégyenítő teljesítményt mutat ahogy minden minden hónap ötödikén rövidsprintből zsákolja a számlákat F. M.-ék postaládájába. Legutóbb már azzal viccelődött, hogy beáll a SZVSE kosárlabdacsapatába. Érted? Még jó, hogy a kutya ugrál, morog, sziszeg, ugat, csattogtatja a fogait, agyvérzés közeli állapotba hergeli magát és lebontja a kerítést, különben a büdös életben nem jön rá milyen potenciál rejtőzik benne!

Gazdagéknál meg – az egyszerűség kedvéért legyenek G.-ék – más a helyzet. Ott kell valami dizájner pet, családi állat. Legyen kellően drága és kellően macsó Mr. G.-nek, elég cukivuki Mrs. G.-nek és olyan, hogy Kicsi G. is eljátszadozhasson vele. Ennek örömére vettek valami agyontenyésztett boxerfajta vadászkutyakölyköt.

G.-ék elsőosztályú kutyatartók, hisz egy sok mozgást igénylő kutyakölyöknek mi sem ideálisabb mint egy párnégyzetméteres fémketrec ahova bevágják reggel, délután kiszedik, szórakoznak vele vagy egy órát, oszt estére uzsgyi vissza a sötétbe.

G-ék kutyája is persze ugrál, morog, sziszeg ugat, csattogtatja a fogait, agyvérzés közeli állapotba hergeli magát és – ha épp nincs beketrecelve – lebontja a kerítést, de sokkal idegesítőbb az, hogy fél a kis hülye a sötétben és a kis ketrecében reggelig megállás nélkül nyüszít!

Ez persze G.-éknek a tizenakárhány kamrás hő/hang/nukleáris-vegyi-biológiai/világvégeszigetelt ablakok mögött nem tűnik fel, csak én nem tudok aludni. Szóvá tenni, szóvá tettem a dolgot, amire Mr. G. ugrált, morgott, sziszegett, ugatott, csattogtatta a fogait, agyvérzés közeli állapotba hergelte magát és lebontotta a kerítést. Hm… kezdem látni az összefüggéseket…

Megjegyzés: 2011.11.17.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Novella
· Írta: Val_Sepp
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 236
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.1521 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz