Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Sakk

, 278 olvasás, lelkek , 1 hozzászólás

Sajgó lélek

A szoba félhomályban, gyertyákkal volt megvilágítva. Kopottas bútorok, semmitmondó képek a falon. Középen, öreg asztal; rajta sakktábla és fél üveg whiskey. Két szélén székek, melyek körül az egyiken borostás, táskás szemű férfi ült, láthatóan elgondolkodva. Kis idő múlva megfogta az egyik bábut és lépett.
- Sakk! – szólt magabiztosan, enyhe örömmel a hangjában – Most mit lépsz barátom?
A falon megmozdultak az árnyékok, és a szemben lévő széken összpontosultak. Fekete ruhás, huszonéves fiatal bontakozott ki; szája szegletében szipkában füstölgő cigarettával. Mélyet szippantva érzelemmentesen szólalt meg.
- Mióta is játszunk? Egy hete? Kettő? Tudod, hogy nem nyerhetsz, miben reménykedsz?
Ellenfele pár másodpercig meredten bámult, majd felkapva az italos üveget, hosszan beleivott és a magabiztosság elmúló hangján válaszolt.
- Sakk te szemétláda! Sakk! Lépj, és ne dumálj!
A fekete alak lustán kifújta a füstöt, s feldobta két ujja közül a cigarettát. Az, a levegőben lángra kapva elégett, s hamuja lassan a földre hullott. Rá se nézve a táblára megfogott egy bábut, majd lépett.
- Sakk – matt.
Hitetlenkedve nézett a másik a táblára, majd a székre, de az alak már nem volt ott. Hangja közvetlenül a füle mellett volt halható.
- Vesztettél, a lelked immár véglegesen az enyém!
Ijedten a hang irányába fordult, de csak a szertefoszló árnyakat látta.
- Mi az, csak nem félsz?
Gúnyosan, mégis érzelemmentesen szólt a fekete alak. Őt magát, immár a szoba egy másik pontján látta meg, arcán megvető félmosoly. Szemében furcsa, sötét ragyogás. A vesztes felkapta a whiskys üveget, s felé dobta. De csak a falat találta el.
- Van egy heted, vagy add nekem a gyermeked. Vagy-vagy.
Újra a székben ült, megint csak cigarettázva. Arca most, semmilyen érzést nem tükrözött.
- Nem! Soha! Játsszunk még egyet! Könyörgöm!
- Nem, és felesleges könyörögnöd. Mit választasz?
Nyílt az ajtó, s egy fiatal lány lépett be rajta. Odarohant a borostás férfihoz.
- Apa! Apa! Mi a baj? Kinek ordítasz?
Köré gyűltek az árnyékok, és a fekete ruhás bontakozott ki körülötte, gúnyos mosollyal az arcán. Kezei a lány vállain nyugodtak, de ő nem vette észre őket.
- Gyerünk csak, mondd el neki. Mutass csak be, mondd el neki mit is tettél, s hogy miért is jön velem!
- Apa! Miért nézel rám ijedten?
Hátrálva, kimeredt szemekkel nézett rájuk.
- Nem! Takarodj! Nem lesz a tiéd! Soha!
- Apa?
Hirtelen szaladni kezdett az ablak felé, majd az üvegen keresztül kivetette magát. A kislány felsikoltott, de kinézve már csak apja szétroncsolódott testét látta az utcán. Sápadtan, sokkos állapotban odament az asztalhoz és betanult mozdulatokkal felállította a bábukat a táblán. Dolga végeztével elindult kifelé az ajtón.
A fekete alak nézte egy darabig, majd elmosolyodott. Felvette árnyalakját és a kifelé haladó lány árnyékába olvadt. Az ajtó becsukódásakor az összes gyertya elaludt a szobában.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Novella
· Írta: lelkek
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 221
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2771 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz