Navigáció


RSS: összes ·




Vers: már nem a szerelem

, 313 olvasás, halottember , 1 hozzászólás

Ezek vagyunk

Minden nap arra ébredek, hogy nem vagy itt,
már nem a szerelem, a hiányod repít
holdsugaras éjjelen, s részegen hagyom
hogy más karajának lágy öle azt hazudja
nem vagy Nekem, pedig egyetlenem lettél,
ki nem csak a lányt, hanem a tettét, s lelkét
szereti nagyon, annyira sajnálom, elhiszed? Hagyom.
Szeretlek, nincs már szenvedély, de te mégis
karodba zársz, s hitet adsz nekem, kivársz
s amikor nem számít már semmi sem, hiszem:
elmúlt a gőg s a fájdalom, s te rámsírod dalom.
Szeretsz, mert gyermeked lettem, tiszteletlen.
Azt gondoltam, nélküled menne, de merre
menjek mégis, hol nem bántanak a mások?
Szerinted lesz még, ki örömmel kiáltja:
de jó, hogy vagy nekem, s így nem vagyok hiába?
Férfi leszek neked, öltönyt, s nyakkendőt kötök,
bakancsban trappolok míg számból szivar pöfög
kabátod lesegítem rólad, ha kell horkolok,
borostásan, nyeglén, darabos testtel táncolok.
Nő leszek, ha mégis puha ölekre vágysz,
kosztümöt viselek, magassarkút, harisnyát.
Puha ajkaimmal alig érintem szádat,
minden rezdüléssel közelebb kívánlak.
Minden nap arra ébredek, hogy nem vagy itt,
már nem a szerelem, már a bú andalít.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: halottember
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 56

Page generated in 0.0472 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz