Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Literáció

, 649 olvasás, Fehér Csaba , 5 hozzászólás

Természet

lám, vadlibák vijjognak
a violaszín egekben
azt üzenik ők: Viszlát!
s eltűnnek a fellegekben

szemünkbe kacsint a Nap
midőn köntösébe bújna
alattunk lágyan süpped
a sárga rongyszőnyeg újra

iszkol ímhol az ősz is
mint megriadt kis egérke
hűvös karmaival, lásd
a fagy mégiscsak elérte

fejsze csattan a dombon
hasad a hideg halomba
kályhát gyújt a délután
zizeg a fűz fehér lombja

égre tekint a lelkünk
a madarak messze járnak
Viszlát! - formálják újra
s keresik honát a nyárnak

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 292
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 314
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 1.4452 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz