Navigáció


RSS: összes ·




Krimi: Egy gyilkos rendőr gondolatai

, 454 olvasás, zozosebok , 2 hozzászólás

Ezerszín

A legtöbb gyilkos életében eljön az a pillanat, amikor minden kártyavárként dől össze, a pillanat, amikor már nincs hová menekülni. Ez az a helyzet, amikor már csak egyvalamire tud gondolni az ember, hogy elkerülje büntetését, megaláztatását, azaz öngyilkosságot kövessen el. De a feleségem megérdemelte a halált, és én többet érek nála, csak úgy nem halhatok meg saját kezeimtől. Még meg van bennem a becsület, mivel én is rendőr voltam, láttam sok olyan esetet gyilkossági nyomozóként ahol a bűnös nem bírta elviselni saját bűneit annyira lecsúszott volt, nem volt meg a saját becsülete, ezért végzett magával. De nekem John James-nek megvan a tiszta lelkiismeretem, feleségem megcsalt és én nem bánom, hogy lepuffantottam. Már-már élveztem mikor gyanútlanul öltözködött s én megfogtam hangtompítós pisztolyomat és szétloccsanthattam az agyát. Sosem tudtam kinyomozni kivel csalt meg engem az a büdös kurva, voltak feltételezéseim, de túl jól titkolta.
Legalább 20 éve voltam a rendőrségi pályán, az-az idő elég volt ahhoz, hogy kiismerjem a bűnözői elmét, e hosszú idő alatt sokszor megvetettem őket. De amikor kiderítettem, hogy nejem hűtlen hozzám, kezdtem őket sajnálni, megérteni. És mikor már észhez kaptam, már az ő útjukat jártam. Későn kellet rájönnöm, hogy a rendőri munkában sokkal jobban jeleskedtem. Az ellenem való nyomozást a társam vezette, ragyogó elme, de még fiatal és tapasztalatlan volt, képzelem milyen csalódást érezhetett, amikor rájött, hogy a drágalátos társa, akire mindig fölnézett az egy gyilkos. S most itt vagyunk a végjátéknál én csapdába estem saját lakásomban ő meg megpróbál betörni.
Az ajtó végső reccsenése hallatszott, én becsuktam a szemem és próbáltam az életem legszebb dolgaira gondolni, de valahogy nem jutott eszembe egy sem. Hallottam, ahogy betörik, az ajtót kiabálják, hogy rendőrség s megfogják a kezemet, rápattintják a bilincset, felsorolják jogaimat és elhurcolnak. Éreztem a kocsi suhanását, éreztem, ahogy kivonszolnak az autóból és bevisznek az őrsre, de a szememet még mindig nem nyitottam ki, nem bírtam volna elviselni az ott dolgozók és régi barátok csalódott tekintetét.
A 2-es kihallgatóba vittek. Csend volt és nyugalom, furcsamód mióta elkövettem a gyilkosságot most voltam a legnyugodtabb, mikor már tudtam, hogy vége, s most a becsületem miatt hosszú évekig egy sötét cellában fogok rohadni. De a szememet még most sem mertem valami oknál fogva kinyitni. A bűnbánatot még mindig nem éreztem, szükséges volt a gyilkosság. Az elválás sosem segített volna, sosem gyógyította volna meg a sebeimet, amit ő okozott nekem. Pedig mikor először megláttam olyan volt, mint egy angyal, aki most lépett ki a mennyországból. Tiszta szívemből szerettem s talán ezért volt ennyire fájó, ennyire mély a seb.
Kintről beszélgetés hallatszott, de túl halk volt s nem hallottam nagyon semmit. Talán csak egy szót, azt hogy bűnös, mi mást hallhattam volna. DE ÉN NEM VAGYOK BŰNÖS! Az a szuka megkapta büntetését és megérdemelte. Csak maga tehet arról, hogy meghalt. Tudhatta volna, hogy meg fogom ölni, elmenekülhetett volna, de nem tette. Meg is fenyegettem egyszer, egy hangos veszekedésünk közben. De hogy is gondolhatta volna, hogy tényleg meg fogom tenni, mikor még azt én se vettem komolyan. De az élet mindig hordoz magával kellemetlen fordulatokat.
Tíz-húsz perc telt el mire valaki bejött s megszólított szigorúan:
- John James volt gyilkossági nyomozó sajnálatos módon magát a neje meggyilkolásával gyanúsítjuk minden nyom, bizonyíték és tanúk vallomásai önhöz vezetnek. Ön két éve érthetetlen módon, karrierje csúcsán mentális panaszra hivatkozva visszavonult. A pszichológusa alítása szerint maga mentális gondokkal küszködött és heves indulatait nem tudta megfékezni. Nyugdíjaztatására egy hónapra feleségét meggyilkolják és minden jel arra mutat, hogy ezt maga tette.
Hát igen láthatják, hogy nem voltam valami jó bűnöző. De ha valamit elmondhatok magamról, hogy kiváló nyomozó voltam. Rengetek gyilkosságot sikerült megoldanom, pályafutásom során csak négy ügyet nem sikerült teljesen lezárnom így hát volt egy kiváló karrierem. És ezt hogyan kell tökéletesen lezárni, hát persze, hogy egy gyilkossággal, nem éppen egy méltó végkifejlet, de nem bántam meg. Na, hallgassuk tovább jóra való kollegám mondandóját.
- Magának már csak egyetlen dolga van, ugye nem akarja húzni az időnket, tudja ezt, hiszen maga is itt dolgozott már. Csak erre az egyetlen egy kérdésre kell válaszolnia: Maga ölte meg a feleségét?
- Most már elegem van a saját hazugságaimból. Szeretném bevallani, hogy én, John James volt gyilkossági nyomozó megöltem szeretett feleségesemet. És beismerő vallomást szeretnék tenni.
- Köszönjük, megkönnyítette a mi dolgunkat és a saját dolgát is.
Most jött el az a pillanat, amikor először elmondhatom valakinek szörnyű tettemet. És ha végig hallgat talán valamennyire meg is fogja érteni. A szememet még mindig csukva tartottam. Talán most már örökké úgy fogom tartani. Mi értelme kinyitni, ha már csak a sötétséget fogom látni? Elgondolkoztam azon is, hogy talán mennyi enyhítést jelent a beismerő vallomásom, de szerintem nem sokat. A vallomáshoz összeszedtem gondolataimat és belekezdtem.
- 2010-ben kezdődött, mikor kapcsolatunk elhidegülni látszott. Talán ez azért volt, mert nem lehetett gyerekünk, de örökbe fogadni sem akartunk. Abban az évben volt egy hónap, amit végig veszekedtünk. Párszor meg is fenyegettem, hogy megölöm, de persze akkor még nem gondoltam komolyan. Aztán egy évig néma csend azt hittem minden rendben. A nejem ebben az időszakban szokatlanul sokat járt el otthonról. Egyszer követtem, és megláttam, hogy találkozik egy másik férfival. Na, ez totálisan betett nekem. És ekkor kezdődtek el a pszichológiai betegségeim. Ezután megkaptam az idő előtti nyugdíjaztatásomat. Rá egy hónapra elhatároztam, hogy én ezt így nem bírom tovább. És ezt a nejem nem úszhatja meg büntetés nélkül. Így hát kiterveltem a megölését. Illegálisan vettem egy másik pisztolyt. Hát persze, hogy nem a saját szolgálati fegyveremmel fogom lelőni. Mikor gyanútlanul öltözködött megfogtam hangtompítós pisztolyomat és lelőttem. Az egészet betöréses gyilkosságnak állítottam be. Úgy röviden tömören ennyi.
- Köszönöm, a vallomását fölvettük.
A rendőr, aki kihallgatatott kiment a teremből. Kintről hallatszott, hogy valakivel beszélget, de most is túl halkan diskuráltak ahhoz, hogy halljak valamit. Csak egy valamit tudtam kiszűrni az egészből az pedig az volt, hogy: saját magának hazudik. Mi ez!? Ez teljesen érthetetlen miért hazudnék magamnak?! Teljesen világosan elmondtam mindent. Miért tennék én ilyet?! Mikor már mélyebben elmerülhettem volna e kérdés megválaszolásában. Akkor éppen nyikorgott az ajtó és belépett rajta valaki. Hallatszott a cipő koppanása és megszólalt egy ismerős hang, az ifjú társam hangja volt.
- Szia, John hallottam bevallottad, de a mesédben benne van a hazugság. Hagy javítsalak ki, a feleséged sose csalt meg, ő szeretett téged. Miután veszekedtetek, te összeomlottál, zavarodottá váltál. Az-az egy év, amit te úgy mondtál, hogy csendben telt el. Akkor feleséged a poklok poklán ment keresztül, verted őt, többször is megerőszakoltad. De ezt valahogy sikerült egy jó ideig eltitkolnod a nyilvános környezetedtől. Mikor már nem nagyon tudtad elrejteni valódi énedet a munkahelyeden sem, mentális zavarodottságra hivatkoztál és nyugdíjba vonultál. Mikor már teljesen elvesztetted a józan eszedet fejedbe vetted, hogy megcsal téged. És e hamis vádak alapján megölted.
- De hát követtem és láttam, hogy találkozik valakivel!
- Az-az ügyvédje volt. El akart válni tőled, ez lehetett a valódi indítékod, de te hazudtál magadnak. NYISD KI A SZEMED, NYISD, KI A SZEMED! Lásd a valóságot, értelmetlenül öltél…
A volt társam szavai elcsendesültek s kinyitottam a szemem. De nem a 2-es kihallgató szürke homálya fogadott, hanem a világos lakásom képe. A rendőrség még mindig törte az ajtót. Ez mind csak egy pillanat volt, de úgy tűnt mintha hosszú órákat töltöttem volna el azon a rémes helyen. Most már tudtam az igazságot tudtam mit kell tennem. Elvesztettem a becsületemet mindvégig hazudtam saját magamnak, most már megtörtem. Magamhoz vettem a szolgálati fegyverem a halántékomra céloztam. És már csak a bevonuló rendőröket láttam, s meghúztam a ravaszt.
VÉGE

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Krimi
· Írta: zozosebok
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 182
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 205
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.143 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz