Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A neurózis angyala

, 261 olvasás, Necromantia , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Még egy szál cigaretta, még néhány szívás,
még egy utolsó súlytalan áramlás
az önmagába forduló füstben,
mielőtt elporladva hullok
a hamutartó-urnába.

A neurózis angyala vigyáz rám.
Nevetve körbetáncol lopott fényével
és velem együtt tűnik el
ígéret nélkül
ostoba hálátlansággal
elfelejtem magam.

Az értelem újragondolja önmagát.

Szeretem.

Egy lemeztelenedett lélek görcsbe
rándul fájdalmában.
Valakit mellém temettek.
Halálszagú ez a pillanat.
Illattalan virágzik egy kőrózsa.
Érzem.
Szeretem.
Még mindig

álmokat festetnek ismeretlen
akaratok kezei a hajnali égboltra.
Öntudatlan örökkévalóság ez.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Necromantia
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 348
Jelenlévők:
 · Berpalota
 · gazzo


Page generated in 0.2226 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz