Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bolyong még lélekhajó

, 635 olvasás, Mysty Kata , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Tisztuló álmokká virultak virágok,
Sírok felett már nem jajong sirató, de
fölötte bolyongón árva lélekhajók.
Békesség csöndjében szendergő bánatok,
Szenvedő - szánalma lyuk füstök fátylán, s
komor félelem kormozza üdvözítő báját.
Hűs harmat csapdos dércsípte reggeli fényt…
Halovány és holtsápadt gyertya fényében
sóvárság gyűr maga alá szélhalált.
Ködök ölén szoros monoton messzeség,
Csendjében térden áll az irgalmas vigasz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Mysty Kata
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 184
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 220
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1704 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz