Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szomorgó

, 312 olvasás, csipcsupfirka , 10 hozzászólás

Halál

Gyöngéd perceket töltök
Magam mellett, a tegnapi
Boros lehelet röfög el a
Szobám felett. A mosatlan
Edények a kagylóban
Fetrengenek, saját levükben
Megfürdenek. A poharak
Lázadón koppannak
Egymáshoz. Felharsog
a tányérsereg, a zsírban
hempereg. Kedvemet
lebiggyesztem, de lehet
újra előveszem, s benne
megmerítkezem mezítelen.
A függönyön át tolakodik
A sárgát foltozó napvilág.
Bátorság! A villanydróton
Egyensúlyozik egy ódon
Madár, a levelek közt ott
Bújkál az ősz nyár, szájában
Az ökörnyál fon szálat
Magának, s az elmúlásnak.
Bandukol az énem, kérem
A lépteit szaporázza, utána
Iramodik, a hajamba akaszkodik
Az a konok madár.
Zokog. Énekel a halál.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: csipcsupfirka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 161
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 176
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1111 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz