Gyöngéd perceket töltök
Magam mellett, a tegnapi
Boros lehelet röfög el a
Szobám felett. A mosatlan
Edények a kagylóban
Fetrengenek, saját levükben
Megfürdenek. A poharak
Lázadón koppannak
Egymáshoz. Felharsog
a tányérsereg, a zsírban
hempereg. Kedvemet
lebiggyesztem, de lehet
újra előveszem, s benne
megmerítkezem mezítelen.
A függönyön át tolakodik
A sárgát foltozó napvilág.
Bátorság! A villanydróton
Egyensúlyozik egy ódon
Madár, a levelek közt ott
Bújkál az ősz nyár, szájában
Az ökörnyál fon szálat
Magának, s az elmúlásnak.
Bandukol az énem, kérem
A lépteit szaporázza, utána
Iramodik, a hajamba akaszkodik
Az a konok madár.
Zokog. Énekel a halál.