Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egy Tündéri lénylek

, 217 olvasás, Steward_Diana , 2 hozzászólás

Halál

Akárhányszor virágra nézek,
Te jutsz az eszembe.
Finom illatok,
Könnyet csalnak a szemembe.

De már egy hónapja, hogy elmetél,
Felfogni ezt nagyon nehéz.
Hisz Neked, e tündéri lénynek,
Köszönhetem létezésem.

Mosollyal teli könnyekkel gondolok vissza,
Az évektől mit tőled kaptam.
Hozzád fohászkodó szemekkel,
Hogy lássak még hullócsillagot egemen.

Szívem szorul össze a gondolattól,
Hogy nem foghatod többé kezem.
És nem láthatom,
Reménnyel teli szemed.

De, hogy tudd,
Repkednek ki a fecskék,
Az eresz alól,
És reggelente mindegyik csak neked dalol.

De már késő,
Hogy elmondjam neked,
Köszönöm a drága szép éveket.
Azt, amit értem tettél, hogy felneveltél.

És már csak annyit tehetek,
Hogy esős őszi reggelen,
Virággal teli kezemmel,
Sírodhoz lépkedek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Steward_Diana
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 168
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 184
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1301 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz