Akárhányszor virágra nézek,
Te jutsz az eszembe.
Finom illatok,
Könnyet csalnak a szemembe.
De már egy hónapja, hogy elmetél,
Felfogni ezt nagyon nehéz.
Hisz Neked, e tündéri lénynek,
Köszönhetem létezésem.
Mosollyal teli könnyekkel gondolok vissza,
Az évektől mit tőled kaptam.
Hozzád fohászkodó szemekkel,
Hogy lássak még hullócsillagot egemen.
Szívem szorul össze a gondolattól,
Hogy nem foghatod többé kezem.
És nem láthatom,
Reménnyel teli szemed.
De, hogy tudd,
Repkednek ki a fecskék,
Az eresz alól,
És reggelente mindegyik csak neked dalol.
De már késő,
Hogy elmondjam neked,
Köszönöm a drága szép éveket.
Azt, amit értem tettél, hogy felneveltél.
És már csak annyit tehetek,
Hogy esős őszi reggelen,
Virággal teli kezemmel,
Sírodhoz lépkedek.