Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékkönyv

, 523 olvasás, vadrozsa , 2 hozzászólás

Gondolat

Sárgult a múlt
életem emlékkönyvében.
Elhajtott tegnapok félelembe zárva.
Vérző ősz néz farkasszemet velem,
gyászruhában állva.

Ajkamon csend feszül.

Faggyú illata szökik újra lélegzetembe.
Bánat ül lelkem ágára.
Képek forognak filmkockákat írva:
feketén bámul a halál zsoldos katonája.
Magányom koszorúba szőve.
Hiányt sír szemembe a fájdalom.
Apám lelke megsimogat
magamban hordozom.

Beletemetkezek a megfakult örömökbe.
Kislányos mosolyom életre kelt.
Gyermekként nézek a csillagok fölé,
ragyogsz velük a végtelenbe.
Sóhajokat rejt az éj.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: vadrozsa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 181
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.148 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz