… s csak ülök, testemben bénán,
kócos gondolatom várakozva néz rám,
ernyedt kézfejem ölemben pihentetem,
szavak relikviáit emésztem kelletlen.
Kérdések kelnek életre, kényszerű öröm,
a választ kutatom letaposott kövön,
hangokon ringanak fásult miértek,
múlhatatlan érintések éltetnek.
Szemem lehunyva önmagam áltatom:
igaz mondatok nyílnak csak ajkakon.
Ernyedt kézfejem megrázom elszántan,
s megfojtom őszinte szavak iránti vágyam.