Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Távolról közelre…

, 492 olvasás, Benya , 5 hozzászólás

Gondolat

Vad örvénylő lángtenger gomolygó füstjében,
Végeláthatatlan óceánok durva mélységében,
Perzselő sivatag örökös bábjainak fényében,
Reszkető magasságok lehetetlen reményében.

Az emberiség keresi az útját, a kijelölt sorsát,
Halad a korral, ahogy a nap követi az éjszakát,
Búnak hajnalában, a félelem rabságában élni,
Vajon kinek lesz ereje, az ördöggel szembenézni?

Könnyek záporában, valótlan kapcsolatokban,
Meddig bírjuk, meddig hiszünk Cupido nyilában?
Telnek múlnak az évek, beteljesületlen ígéretek
Egyedüllétet, sötétséget és fájdalmat keltenek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Benya
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 347
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2163 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz