Vad örvénylő lángtenger gomolygó füstjében,
Végeláthatatlan óceánok durva mélységében,
Perzselő sivatag örökös bábjainak fényében,
Reszkető magasságok lehetetlen reményében.
Az emberiség keresi az útját, a kijelölt sorsát,
Halad a korral, ahogy a nap követi az éjszakát,
Búnak hajnalában, a félelem rabságában élni,
Vajon kinek lesz ereje, az ördöggel szembenézni?
Könnyek záporában, valótlan kapcsolatokban,
Meddig bírjuk, meddig hiszünk Cupido nyilában?
Telnek múlnak az évek, beteljesületlen ígéretek
Egyedüllétet, sötétséget és fájdalmat keltenek.