Boldog az ember,
Ha bevégezte dolgát.
A sírásónak is látszik az arcán,
Büszke, hogy ő látta utoljára a holtat,
Mikor ráhajtotta szemfedelét,
S kiáshatta végső nyughelyét.
Az orvos is nézi
Hogy szép-e a minta, ha
Bevarrta a páciens sebét.
Csak ritkán felejti benne
A KÉST VAGY A SZEMÜVEGÉT.
A tanár is hiszi
Hogy a tudatlan gyermek
Általa ismeri meg
Az egész világot.
S a kertész sem szívesen tép le
Egy nemes virágot.
A nehéz gőzmozdony is csak
Hideg vasdarabként áll,
Ha nem lobog benne tűz,
Surran a gőz a csövekbe,
Mely életet lehel a sok kerékbe.
S ki a bombát ledobta
Is visszatér, hogy lásssa
Műve mennyit ér.
Vajh hola határ?
Hol az élet, és a
Halál mesgyéje.
A zseni és az őrűlt között
Csak hajszálnyi a külömbség.
Az ember is boldog
Ha élete végére
Minden munkáját
Végre befejezte.
De a dolgoknak
Akkor van vége,
Ha valaki
A papírmunkát is
Elvégezte.
Megjegyzés: 2012