Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: Csak most az egyszer

2012-10-23 16:00:00, 513 olvasás, P.Palffy_Julianna , 15 hozzászólás

vers, versek, emlékezés, megemlékezés,

Csak a szemével intett,
s apám vigyázzba állt,
levágta a bajuszát,
s nem hagyott
egy csöppnyi szakállt.
Anyámra, a lányára szólt,
ha mi nem viselkedtünk jól,
rendesen, az ő bársony hangja
fülhallgató ma is fülemen,
mikor felsikolt bennem
éjszaka a félelem.
Két kezében nem félt a seprű,
nem unatkozott a tű, a fakanál,
a nagy óra sem sietett –,
naná, gondolni sem mert
arra, hogy netán megáll!
Kapaszkodott a szoknyájába
vagy tizenhárom unoka,
születésnapra palacsinta járt,
de nekem még stikában,
könyv, papír, és ceruza.
Kivételezett velem.
Tudom, nagyon szeretett.
Mit nem adnék, ha foghatnám
még a kezet, mely simogatni is
úgy tudott, hogy odafenn az égben,
tőle tanulhatnák az angyalok.

Mama, hallod?
Neked hozom a virágot,
neked küldöm a muzsikát!
Mama, kérlek!
Csak most az egyszer –,
süssél nekem palacsintát!

Kinyomtatom