Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: In articulo mortis…

, 1010 olvasás, leguan , 1 hozzászólás

Néhány szóban

E súlyos, ólom-szín eső-függöny mögött mezítelen álmok ódon torzóit emészti az Idő, s az átkokat susogó fekete fenyvesek komor árnyakként kémlelik, mint ropják táncukat szunnyadó testünk felett a villám-penge kínozta holnapok.
A föld gyászos, ében kárpitként fedi a feledés kínozta sóhajok magányos csontjait, s a szikrázó vér-csermelyek tűnékeny hullámain lebegve távolodik a gondolat-rubintjait vesztett élet.
A sírokból emelkedett árnyékok között talán még felismerheted a halált gőzölgő pára-tavakban fürdetett arcomat, s ha színtelen ajkaimról torz sikolyok crescendója kél, a hajnal dühöngő, rút vadjai széttapossák féltett köd-szentélyed magasztos emlék-freskóit…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Ez+az
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 222
Regisztrált: 0
Kereső robot: 43
Összes: 265

Page generated in 0.1526 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz