Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A láp

, 847 olvasás, Rawelli , 6 hozzászólás

Természet

Hajnalban gyöngybort pókvirág tép
E moccant reszketegben,
Álmokat sodorva szél
Hangját nem hordja szét a berekben.
Álmos láp mos habjain zölden
Vibrálón selymet és nyákosat,
Lassan búgató vészmadár
Öklendez egész határban átkokat.
Bú bolyongó réve mossa eszterágnak
Mállón göcsörtös cölpeit,
Csorba csőre szegletében
Reszkén tépve, béka háját ölti ki.
Ólom ege nem ont színt sem e
Ködben úszón csordult tájra,
Semmiben szült száz sás szeme
Bólint párán eret vájva.
Nem gördül Hold, s nem moccan kép,
Hang sem rezzen, csak elfojtott lég
Mocorog füledben feledten,
S akkor vized megnyílik feletted,
S lápod őre csőre mélybe kebelez,
Majd tovaszáll, hisz’ folyton kongó
Kebel ez, s míg életet zúza zúzza,
Lágyan bongó dongó felel a semmi-szuszra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 7
Kereső robot: 21
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Nikolett
 · Öreg
 · PiaNista
 · Ravain
 · Sutyi


Page generated in 0.0519 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz