Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Idő

, 916 olvasás, leguan , 1 hozzászólás

Misztikum

Oh, dicső Gondolat! Vajh’ az áttetsző álom-kristályba zárt elmúlás ködös ösvényét tapodta reszkető lábam, vagy a rút valóság hullajtotta a Pokol izzó szájába egy agyagtáblára vésett élet mulandó büszkeségét…?
Oh, borzongató látomás! Egy szén-szín szobában sétáltam, mint zsinegjéről szakajtott báb, s az élet örvényébe fulladt testek végtelen fájdalmából egy ódon könyv zuhant elém, áttörve a Végtelen homok-falán. A megnyíló, sárga lapok ódon betű-díszei közül, mint láp-tengerből emelkedő táncos lidércfény, egy halott asszony szelleme lebegett elő, kinek rejtélyes alakja a derengő hajnalok sejtelmes szépségét idézte.
Oh, furfangos Végzet! A száraz levelekkel borított padlóból tizenhárom elmosódó árny-alak kúszott elő, mint ahogyan a kopár fák kéreg-függönyei mögül tűnik fel a rügy-fakasztó Tavasz, s szótlanul körbeállták félelemtől reszkető testemet.
A szellem-asszony halkan az árnyak közé lépett, és suttogó szavakkal bízta reám a rettenetes titkot:
"Az átok, mely izzó páncélként béklyózza az álmok szárnyalását, önvalód rothadó posványából táplálkozva üli szörnyű nászát haldokló tested felett."
Majd hirtelen mindannyian belevesztek a Semmi óceánjába, s az Idő, melyet oly féltve őriztem emlékeim poros lapjai között, örökre elnyelte halovány emlékemet…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Ez+az
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 226
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 262
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1769 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz