Navigáció


RSS: összes ·




Memoár: Baleset és a körülmények…

, 1187 olvasás, bojtimargit , 13 hozzászólás

Megemlékezés

2009 Február 22, éjjel 02.02
Tél volt, jeges, havas eső esett, -2 fok
M7-es autópálya, Nagykanizsától 20 percre a Szegerdei parkolónál.

Szeretek vezetni, bármilyen is az idő. Azon az éjjelen Mamámtól jöttem haza egy kis faluból. Reggel 6-ra muszáj volt hazaérnem, mert a férjem autójával voltam és ő azzal dolgozik. Későn indultam, de az időjárás miatt lassan vezettem. Rámentem az autópályára, de ott sem volt jobb a helyzet, csúszott, fagyott, alig láttam valamit. Zenét hallgattam, Hobót, így biztosan kibírom, cigi, gumicukor, otthon.
15 perce voltam a pályán, mikor a sötét úton megláttam valamilyen fényvisszaverő dolgot. Közelebb érve láttam, hogy egy parkoló és az én sávomba szanaszét van szóródva egy csomó zöld műanyag lemez. Akkor már nagyon lassan mentem, agyam zakatolt, mi ez? A parkolóban állt két kamion és egy személyautó. Nem tudom, miért, de megálltam miután elhagytam a zöld lapokat. Gondolkodtam, mi a bánat lehet, de nem jöttem rá. Visszatolattam és bementem a parkolóba A pálya és a parkoló között mély árok volt szalagkorláttal elválasztva. Akkor láttam meg, miért álltam meg. Valami, Valaki súgott Fentről.
Abban a mély árokban egy rettenetesen összetört fekete autó volt, aminek nem volt teteje sem. Egy pillanatra megijedtem, de azzal együtt már cselekedtem is.
Egy női hang kiabált:-Segítség! Valaki! Segítsenek!
Telefon a kezemben, azonnal hívtam a mentőket, akik jól kifaggattak. Szakadó jeges eső, szél, hideg és 02. 22. két óra két perc. Futottam volna, de csúszás lett belőle, mivel az oldal meredek volt. A nő látta, hogy jövök, de kiabált tovább az autóból. Odaértem hozzá, nem láttam rajta sérülést. Réka a jobb oldali ülés roncshoz volt beszorulva, mivel nem volt szélvédő, onnan segítettem, hogy másszon ki. Fogtam a kezét a fejét védtem, remegett… Mondtam neki mit csináljon, de mintha nem is hallaná. Nyugtattam, tettem a lábát, kezét ahová kellett, hogy sikerüljön kimásznia. Láttam, hogy fiatal lány, kérdeztem fáj-e valahol, azt mondta nem, de másra nem válaszolt, sírt és kiabált. Sokkot kapott. Férje a kocsi aljában feküdt, beszorulva a kormány és az ülés közé. Viszont a dereka a felsőteste és a feje a másik oldalra nyúlt át. Sima fém volt alatta, amit máig nem értek, miért. Fehér ingje szétszakadva, a bal keze vérzett, de más sérülést nem láttam rajta. Kérte, hogy segítsem ki. Mikor többszöri próbálkozásra sem sikerült mozdítani, tudtam, hogy kevés vagyok. Pedig ő is segített, erőből. " Felszaladtam" az autóhoz, vittem egy takarót és a pulcsimat. A takaróba betekertem Rékát, Janira pedig a pulóverem terítettem. Feje alá tettem az egyik kezem a másikkal fogtam az övét. Szép sima volt a keze. Beszéltettem, fázott nagyon és kért kétségbeesetten segítsem ki onnan, nem akar ott meghalni. Mondtam nem fogsz, ígérem… Még megpróbáltuk, de nem sikerült. Réka csak kiabált, de nem jött senki sem. Jani beszélt, faggattam. Nászúton voltak Horvátországba, Szarvason laknak, büszkén mesélte, hogy Réka hat hónapos terhes… Hol van már a mentő!? Meséltem neki kisfiamról, mindent, ami eszembe jutott… ő is beszélt, szüleiről, öccséről. Némán sírtam… De mindig csak azt kérte szedjem ki, mondtam, hogy mindjárt itt vannak és segítenek a szakemberek. Álmos volt és fázott… ahogy lecsukta a szemét, már pofoztam is, ébredj, figyelj rám! A percek óráknak tűntek. Szólt a telefon, a mentő nem talál ide! Kiabáltam. Mi az, hogy egy autópályán nem találnak egy parkolót! Mondták nyugodjak meg… nyugodt vagyok, hogyne lennék az… Jani közben becsukta a szemét és félrefordította a fejét, megint pofoztam, nem ébredt fel… Lehajoltam hozzá, éreztem a párát. Réka megijedt, hogy meghalt, átöleltem, mondtam, nyugi, alszik csak, pihen egy kicsit. Simogattam, melegítettem… minden porcikája remegett. Én nem éreztem az esőt a hideget, mintha rám szállt volna valami. Mint egy kisbabát, úgy védtem Rékát…
2 óra 43 perckor láttam, hogy egy kék villogó felénk tart. A mentő volt, azután még két autó, tűzoltók, és a rendőrök. Mintha rendelésre jöttek volna így egyszerre…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Memoár
· Írta: bojtimargit
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 0
Kereső robot: 27
Összes: 342

Page generated in 0.2 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz