Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Anyám napján

, 691 olvasás, grigo , 14 hozzászólás

Megemlékezés

Jöttem volna ma is úgy ahogy régen,
egy szál pogány virággal a kezemben,
neked teremtette Isten a réten,
most én őrzöm meg örökre keblemen.

Olyan messze vagy már tőlem mint a Hold,
ott utazol a végtelen Ég taván,
virág helyett elküldöm hozzád dalom,
bárhol is légy fekutat téged, Anyám.

Ezen a napon nem vagyok más én sem,
csak a kócos hajú, álmodó Fiad,
bár felette is elszálltak az évek,
gyermek maradt, aki még mindig sirat.

Hogyha rád találnak ezek a szavak,
tudom, hogy eljössz és itt leszel velem,
fehérből újra fekete lesz hajad,
s nevetünk, ahogy a régi képeken.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: grigo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 326
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 351
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.201 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz