elkábított. láthatatlanul keringett bennem, átjárta szívem, testem, lelkem egyaránt. ereim túlcsordultak tőle, szemem előtt csodák tűntek fel és buktak alá, megszűnt a külvilág. zenévé torzult minden zaj, fehérré. szűz hóként lebegtem és a földön jártam egyszerre. az idő állni látszott, mégis, a mozdulatlan óramutató nem tartóztatta fel zuhanásom az őrületbe. félelem fájdította meg fejem. sötét képek peregtek szemem előtt, hörgés tört fel a mélyből, melybe zuhanni kezdtem. a szer hatott, egyre erősebben. rettegéssé fajult minden szavam, gondolataim csak a befejezést várták. soha többet, mégegyszer sosem. biztossá erősítettem a tényt. elcsitult a világ. eső kezdett hullani, narancs, mint a frissen kelő nap. ráják úsztak a levegőben, hullámzott az ég. hánykolódtam, valaki elkapta a lábam. húzott, nem eresztett. nem engedett túl messzire szállni. már megint… megadta amire vágytam. mindig. sajnáltam az egészet… hogy tudnám nélkülözni. hisz olyan boldoggá tesz. megtölt, életet ad… szeretem… így lettem függő. az üresség függője.
Online látogatók:
Látogató: 102
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20 
Összes: 122
