Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Ha macska nyávog az ablakod alatt…

, 673 olvasás, szeszely , 0 hozzászólás

Misztikum

A nő…

A nap gyorsan eltelt. A gyerekek szokásukhoz híven behabzsolták az ebédet, ami egyszerű babgulyás volt kenyérrel. Marika és Mici néni még egy darabig az asztalnál ülve átbeszélték az étel pontos elkészítését, és gratuláltak egymás, hogy milyen jól sikerült. A délután folyamán, a gyerekek egy kirakóssal játszottak. Rómeó negyed óra múlva ott hagyta őket, mert unalmasnak találta a játékot, így inkább a legó traktorjaival kezdett játszani, amikkel órákig el foglalta magát. Lizi, miközben úgy tett, mintha nagyon gondolkodna a kirakós folytatásán, azon merengett, amit Peti mondott. Pechére, Peti olyan volt akár egy médium. Azonnal kitalálta, hogy a másik fél min merenghet, vagy legalább is megközelítette e témáját.
- Azon jár a fejed, amit mondtam, igaz? - kérdezte végül.
- Csak eszembe jutott.
- Hát persze. Kíváncsi vagy még valamire? - Lizi felháborodva nézett fel rá.
- Nem hiszem el, hogy ennyire nem bízol meg bennem.
- Miért tenném? Alig ismerlek?
- Mi az, hogy alig ismersz? Szinte minden nyáron ide jövünk. - Peti végre a szemébe nézett. Lizi egy pillanatra elmerült a fiú sötét szemeiben, és finom arcvonásaiban. Vonzónak találta Petit, de mindig is nagyon zavarta a fiú túlzott komolysága, és szinte már idegesítően finomkodó, udvarias stílusa. Ő maga, és ezt többször is beismerte mások előtt, pletykafészeknek, és felelőtlennek tartotta magát. Néha-néha megirigyelte Peti viselkedését, de aztán mindig eszébe ötlött, hogy bőven van még ideje megkomolyodni, addig pedig élvezni akarja az életet.
- Bocsánat. - hangzott végül Peti válasza. Finoman megérintette Lizi vállát, majd felállt és kiment az ebédlőbe, ahol a két szülő még mindig vidáman beszélgettek, és szép lassan elszopogatták a pohár vörös borukat.
- Kérhetek repetát? - kérdezte udvariasan Mici nénitől, és leült az asztalhoz.
- Hát persze szívem. Azonnal adom.

Az este így zajlott tovább, nyugodtan, és egyhangúan. Marika nyolckor az ágyba kísérte Rómeót, és a kisfiú kérésére, a kislámpát égve hagyta, majd hagyta, hogy a kisfiú elmerüljön az álomban. Mici néni még megengedte, hogy a két fiatal meg nézzen egy filmet a DVD lejátszón. Néha ők is becsatlakoztak, de jobban látták, ha előkészítik a terepet a reggelihez a konyhában. Miután végeztek halkan beszélgetve várták, hogy a film véget érjen, és ágyba terelhessék a gyerekeket, majd ők maguk is lefeküdhessenek.
Marika a vendégszobában aludt, ami közevetlenül Mici néni, és a gyerekek hálószobája között helyezkedett el. Miután sikerült kényelmesen elhelyezkedni, éppen elaludt volna, amikor a szoba ajtaja kinyílt. Rómeó sétált be rajta kócos hajjal, és gyűrött bohócos pizsamában, és megállt az anyja ágya mellett.
- Mi a helyzet? - kérdezte halkan.
- Kérek szépen egy pohár vizet. - csipogta a kisfiú, és vissza indult az ajtó felé. Marika az éjjeli szekrényén lévő csattal gyorsan össze fogta, hatalmas, gubancos tincseit, és bekísérte a kisfiút a konyhába. Rómeó a kedvenc, zöld színű műanyag poharában öntött magának a csapból vizet, majd édesanyja kíséretében vissza feküdt az ágyába.
- Vissza tudsz aludni? - kérdezte Marika halkan, nehogy véletlenül is felébressze a többieket. - Rómeó kókadozva bólintott, így Marika meg volt győződve arról, hogy az éjszaka folyamán nem fog többször felébredni. Mikor azonban vissza indult volna, hogy végre ő is nyugovóra hajtsa a fejét, meglátta Petit a konyhában, ahogyan tejet melegít magának a gázsütőnél.
- Peti, nem tudsz aludni?
- De igen, csak felébredtem. - ügyesen levette a meleg tejet a gázról és kiöntötte fehér, áttetsző bögréjébe. - Kérem, Marika néni, ne aggódjon miattam. Nyugodtan feküdjön le, és aludjon.
- Megvárom, amíg végzel. - mondta kedvesen, és leült vele szembe. Úgy gondolta, hogy egy darabig valószínűleg úgysem tudna elaludni. - Addig mesélhetsz nekem, hogy milyen verssel léptél fel a versmondó versenyen.
- Ady Endre, A Tűz Márciusa című verssel nyertem. - Marika elismerően bólintott, majd hamar rájött, hogy nem sok közös témája van a fiúval. Egy darabig csöndben ücsörögtek egymással szemben. Peti szép lassan elkortyolgatta a tejet, Marika pedig a következő napon gondolkodott. Szép lassan végig gondolta, hogy Mici nénivel milyen teendői lesznek, illetve, hogy vajon mik azok a helyek, amiket meg kéne nézniük. Peti ekkor hirtelen felpattant, és az ablak felé nézett. A tekintete, mint mindig kifejezéstelen volt, de a szemében egy pillanatra megcsillant a rémület. Marika is felállt, hogy megnézze, Peti mitől rémült meg. A szemben lévő ablakban egy macska ücsörgött. A kinti sötét miatt csak a körvonalait lehetett kivenni, de nagyon úgy tűnt, hogy már régóta figyeli őket. Egy darabig farkasszemet néztek vele, majd a macska elkezdett hangosan nyávogni. A nyávogása rekedtes volt, mint amikor ragadozót szimatol. Marika egy pillanatra megijedt, és hátrébb lépett. Peti a bejárati ajtó mellet lévő akasztókhoz lépett és leakasztotta róla fekete kardigánját, majd belebújt a cipőjébe, és kisétált az ajtón.
- Peti, nem hagyom, hogy egyedül menj ki. - Petihez hasonlóan ő is felöltözött és utána ment. Nem kellett sokat sétálnia, ugyanis a fiú az ajtóban várta, és a macskát figyelte, ami továbbra is őket nézte. Peti lassan, megfontolt lépésekkel elindult felé, mire a macska, leugrott az ablakpárkányról és a ház mögé szaladt.
- Peti, fiacskám nem menj utána. - a fiú azonban meg sem hallotta, és követte az állatot. Közben felkapcsolta a kinti villanyt, így végre mindketten látták, hogy merre menjenek. Mikor a ház mögé értek, megtorpantak. A macska megállt, de nem volt egyedül. A kinti világítás már nem ért el a ház túlsó feléig, így újra csak körvonalakat lehetett látni. A macska mögött egy magas, cingár nő állt. Hosszú, földig érő szoknya volt rajta, és egy combközépig érő kardigán. A haja úgy szintén hosszú volt és egészen a derekáig leért. Az ölébe vette a macskát és felnézett rájuk. A sötétben nem lehetett kivenni az arcvonásait, csak a szeme csillogását. Marika közelebb lépett hozzá.
- Mondja mit keres itt? - kérdezte határozottan, elrejtve az ijedségét. A nő nem válaszolt. Ölében a macskával sarkon fordult és elment. - Várjon. Nem válaszolt a kérdésemre. - a nő azonban nem állt meg, hanem némán haladt tovább, és egy idő után eltűnt a sötétben. Marika most Petihez lépett, de nem vette észre, hogy a fiú reszket a rémülettől.
- Ki volt ez a betolakodó? - kérdezte idegesen és álmosan. Peti nyelt egyet, majd mély levegőt vett és utána mondta ki, kissé dadogva még az ijedségtől a nő nevét.
- A-Anita. - finoman félre lökte Marikát és szabályosan berohant a házba, és beszaladt a szobájukba. A fejére húzta a takarót, és a reszkető rémület közepette elaludt. Nem vette észre, hogy Lizi felébredt a lépteire. Tudta, hogy valami nincs rendben, de nem vonta kérdőre a fiút. Látta rajta, hogy fáradt és kimerült, így hagyta, hogy elmerüljön az álomban. Marika azonban lassan ment be, és újra és újra felidézte magában, azt akit, vagy amit látott. Egy pillanatig megfordult a fejében, hogy a babona talán mégis csak valós, de azonnal elhessegette magától ezt a zavaró gondolatot.
Nem akart ezen tovább rágódni, és úgy döntött, hogy itt az ideje, hogy végre elaludjon. Mielőtt azonban ő is odaadta volna magát az álomnak, még egyszer felidézte magában azt, ami kint történt. Majd fáradtan megdörzsölte a szemeit, és elaludt. Most már az egész ház aludt. A szomszédok is már mind rég nyugovóra hajtották a fejüket. Az egész utca néma volt, minden kihalt. Egyedül egy valaki járkált még a sötétbe. A célját azonban csak ő tudta, senki más.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Regény
· Írta: szeszely
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.229 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz