Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Néztünk, mint kiket álom-gubóba font a bánatos idő…

, 857 olvasás, leguan , 1 hozzászólás

Gondolat

Mint az árnyék, ha holt hamvak hantjaiból kél, némán kémleltük a csendes vizet, néztük, mint tükröződik vissza a Nap fényét hasító torony: oh, a kéz, mely emelte, s a gondolat, mely tervét ringatta, mint csöpp gyermeket, az iszapos sírban álmodja végtelen álmait. Néztünk, mint kiket álom-gubóba font a bánatos idő, s szempilláinkon megpihentek a múlt sóhajai.

Alant a víz, mint hullámzó rét, mely szótlan rejti a dicső korszakok emlékeit, táncos dervisként forgatta a múlt csillámló gyöngyeit. S mi néztünk, - ó, tekintetünk elnyelte az Idő kincseit! - mint kiket régmúlt percek szellem-valója gyötör, s tudtuk, a vígság tavaszát lerontja majd a rettegett Halál. De hulljon bár sárba a szó, teremtett értelem nem lobbanthatja lángra a lét üszkös hamvait!

Jelenünk cifra gúnyáját sötétbe vonta a döbbenet, - ó, fény nem szelheti ketté Kharón gőzölgő folyamát! - s míg vitorlánk foszlányait felemésztette a vihar, a torony mozdulatlanul állt, vak szemében a téboly tekintete pihent, s álomtalan tegnapok zápora mosta ledönthetetlen falait. Némán kémleltük a háborgó vizet, néztük, mint roncsolja szét a gondolat kecses szobrait, s a hajnal első fényébe burkolódzva elorozta önvalónk rubintjait a reménytelenséget habzó feledés…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: leguan
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 349
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2251 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz