Ó, Atyám! Hallottad hát valóban a földöntúli hangokat, melyek megmérgezték sóvárgó lelked türkiz tengerét?
Ó, Atyám! A Szentek templomának faragott kapuja felett nem rettentett az a borzalmas arc, mely a Fekete Halál rettenetes uralma idején kacagva tekintett alantra, s megtört tested hanyatló tájaira egy borzalmas tánc groteszk mozdulatait mázolta a kegyelem hamis ecsetjével?
Szólj hát! Felelj! Várom válaszod! Téboly-parázs kínozta szemeid vér-csermelyes ártatlanságából vajon végleg kiűzetett a gondolat-zabáló lárva, mely véres csonkokká alázta imádott életed?
Oh, a Szentek templomának kapujában állva, míg kísértő árnyékok suhantak a könnyező szobrok között, megperzselt levél-hajóként porladtak szét az értelmüket vesztett szavak…
Ó, Atyám! A rettegett, fekete ítélő végül gyötrő halálba taszította arannyal díszes életed, s nyájad az alázat bűzös mocsarában fuldokolva ízlelte a kínok felfoghatatlan gyönyörét.
Fekete szárnyú év volt, végtelen éve a kínok groteszk maszkarádjának, s a kövér, csapzott patkányok meggörnyedt hátán lovagolt a vénséges Halál…
A rémület igáját nyögő gyülekezet borba fojtott rettegésének rothadó tetemén lakmározva, alázattal imádtad a szentek töredezett freskóit, s míg a korbács felszakította nyájad vérvörös húsát, Te alázattal szóltál: "Az Úr kívánta, hogy így legyen!"
Ó, Atyám! Egy könyörtelen isten nevét kiáltottad, akit díszes betűk ünnepeltek megannyi poros, ódon lapon, de könyörgő szavaidra a legmélyebb üresség hallgatása felelt. Majd feltört dühöd tajtékzó forrása, s megtagadva hited, vad átkokkal illetted a gőgös zsarnokot, ám felszentelt kezek némították el ajkaid, s remegő testedet a lángok elé vetették, s szóltak: "Az eretnekek poklában ég majd pogány lelked!"
Oh, a téboly, az ostoba megalázkodás rettentő éve volt ez, s Te bűnössé lettél a vakok szemében, akik káromló szavakkal "díszítették fel" múltad kopár kertjeit.
Végzeted elkerülhetetlen volt.
A nyáj ünnepelt, térdre borulva dícsérte a konvent ítéletét, s egyikük sem hallotta a súlyos ezüst-harangok hangját, melyeket egy teremtett akarat kongatott három, borzalmas kezével, s vérző bábjaival játszván kacagva úszott az arany csillogó tengerében…