Magyarország!
Hozzád szólok mostan!
Tőled kérdem?
Ki átkozott el oly régtől?
Ki volt, ki elragadott a fénytől?
Igaz, szép erénytől
szeretet és reménytől?
Hol van az megírva,
hogy utadat
mindig a sárban rójad?
S tengernyi bánatod, terhed
mindig a sírodig cipeljed?
Hogy virágfüzéres gyönyörű fődet
ármány s korrupció
sújtsák?
Ébredj fel!
Támadj fel TE ország!
Ne halj meg eltiportan,
a bűn szennyétől
és a kárörvendők vigyorától
félholtra koncoltan.
Jöjjön el az új Fény
és az új áldás,
ahol a szél s madár
dala szebben beszél.
Ahol a lelkek összefognak
és ahol boldog, aki él.
Légy az Ország,
melyben gyermekeink
ajka hálát rebeg
és szívét öröm,
kacagás tölti el.
Isten engedj egyszer elérnünk,
engedd megérnünk,
hogy háladal zenghessen néked,
a feltámadott Magyarországért.
Megjegyzés: /2012.10.02./