Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Gigantikus futball labda

, 449 olvasás, sectakov , 2 hozzászólás

Gondolat

A legújabb elméleti kutatások szerint a kozmosz dodekaéder alakú. Olyan mint egy gigantikus futball labda. A világűr véges mégis végtelennek tűnhet.
Ez volt az utolsó gondolat, mondat amit tisztán hallottam a szobából kilépve, a konyhába menet. Szokásos kis lakás, szoba, konyha, fürdő. A város központjában, frekventált helyen, ahogy azt az unott, mégis izgága, zakós farmeros ingatlan "managerek" szokták mondani. Kiöntöttem a kávét magamnak, a cukrot már előtte beleraktam a bögrébe. Egy pár csepp így is kiömlött. Bosszankodva töröltem föl. Gigantikus futball labda. Ez tetszett. Űrhajósok képe villant be hirtelen. Büszkék voltak, mosolyogtak. Nagy küldetésre indultak. "Történelmi jelentőségű küldetés".
Látom az újságok szalagcímén. Még fél órám volt mielőtt elindultam volna. Gondoltam komótosan, öregesen megiszom a kávémat, elszívok egy cigarettát, felöltözöm elindulok. Meglepődve vettem észre magamon, hogy nyugodt vagyok. Előre kiszámoltam, megterveztem az életemet fél órával. Fél perc gondolkodás fél óra előre leélt életet eredményezett.
Hirtelen minden világos lett. Már-már rezignált tudatállapotba kerültem, de csak egy pillanatra. Mikor az űrhajós tudomást szerez egy hibáról, az addig tökéletesen működő gépezet feladja. Elfogy az oxigén fél órán belül. Az otthon messze van, nem pörög le élete filmje, mert azzal foglalkozik, hogy milyen lesz a halál… Vajon az űrben is ott van Isten? A kávé forró, a gangon hideg van, az októberi időjárás a napokban tért vissza a rendes kerékvágásba.
Gigantikus futball labda. Még mindig tetszik. Lassan öltözködnöm kellett, ígyhát felhörpintettem a kávét, eloltottam a cigarettámat. Ajtónyikorgás, parkettarecsegés. Vízcsobogás, a mokkáskanál tánca a bögrében. Nadrágszárak susogása, zippzár nyüszítése. Csók csatanása. Parkettarecsegés, ajtónyikorgás, kulcscsomó csilingelése, zár kattanása. Tompa léptek a gangon, deaktivált mágneszár zúgása, kétszeres ajtócsapódás, utca.
Letelt a fél óra. Minimális szorongás tört rám. Eszembe jutott a GPS koordinátor szokásos, nyugodt hangja: Újratervezés. Tizenkét másodperc alatt lepörgettem az útvonalat a fejemben. Igazából odáig nem akartam eljutni, ahonnan több időbe kerül hazajönni, minta munkahelyre menni. Odáig még gondolatban sem. Sötét volt, az ég csillagos, fújt a metsző őszi szél. Ugyanakkkor bűz vett körül. Csatornaszag. Elindultam. Három műszak. Nyolc óra. Reggel hat, délután kettő, este tíz. Éjszakás voltam. Az út huszonöt perc gyalog. Hosszú az út, nincs páli fordulat. Viszont nagy a forgalom. Sokféle ember bukkan fel, tűnik el útközben. Ilyenkor este sok a már részeg fiatal. Mulatság minden este. Lányok tolják le a nadrágjukat a bokrok tövében, végzik a dolgukat, közben zenét hallgatnak, ami a mellettük heverő telefonból szól. Ígéretek hagyják el a szájakat és találnak meg füleket. Alkalmi barátságok, szerelmek szövődnek. Hajléktalanok étel után kutatnak. Autógumik csikorognak, kerülik ki az útra tévelyedetteket. Hányat szaga csapja meg orromat. Delírium tremens egy tizennyolc körüli lányon, leomlott vakolatú lépcsőház kapujában. Lassan odaérek a munkahelyemre. Nyolc óra munka következik. Hasznos eleme leszek a társadalomnak. Az űrhajósokra gondolok. Nekik egy hibás mozdulat az életükbe kerülhet. Ott fent, ahol körülveszi őket a semmi, teljesen magukra vannak utalva. Magukra és a gépekre. Emberi mulasztás. Ez járt a fejemben. Egy hibás mozdulat. Én is gépekkel dolgoztam. Paneleket csináltam mobiltelefonokhoz, számítógépekhez. Hatalmas cég, nagy megrendelések. Nyolc órában, a megélhetésért, az életért. Hazaérkeztek az űrhajósok a "történelmi jelentőségű" küldetésről. A fedélzeti komputer hibátlanul működött. Olvasható a nyílvános jelentésekben. Eljátszottam a gondolattal, hogy talán a fedélzeti komputer egyik része, az egyik kis panel itt lesz legyártva. A kis elem fontos részét képezi majd e nemes feladatnak. Ezért oda kell figyelnem minden egyes darabra. Nyolc órán keresztül. Hibátlan munkát kell a kezem közül kiadnom. Én sem hibázhatok, mert a semmivel körülvéve fogok meghalni egyedül. Elhagyatva, ahogy legvégül mindenki. De még talán nem most. Talán még hallok arról, hogy bebizonyították: a kozmosz egy gigantikus futball labda.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: sectakov
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.563 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz