Otthon egyedül festette lemenő
nap mi nyugaton perzselő
Az ég rózsaszín és és a lebegő
lágy fújdogáló szellő
mi cirógatja az eget s szeret
alkotja e meghitt leplet!
E táj alja már kopár de szép
mert az égen a nap lép
E csoda festette szép kép
A lapja csak el-tép
mert kihalt alatta a róna
de magával ragad az ég boltja!
Festékem a tintám, a szó
mi csak önmagában jó
amely mint mond, alkotó
a művész arca csillámló.
Mit nem lát rajta, gondolja
s mit láthatna alkotja!
Befejezte immár e művet
majd folytatja ha Ő üget
mert az idője siettet,
hogy javítsa ezt a készet!
Magában alkotta ezt elméjével
s tovább is lépett életével!