Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A kiutat keresem

, 597 olvasás, mamuka , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Álmomban, szólsz édesanyám
felkelek, látom az üres ágyadat,
testedet nem lelem. Szeretnélek
ápolni, de a sors ellened beszél,
látod a sors, mily kevély.

Ostorzom önmagam oly sok
összekuszált gondolatom, nem
oldja meg a bánatom.

A miért is fáj, egészségemben
én is kapom a sors fordulatát.
Nincs oly erőm, hogy ápoljalak.
Fáj a jelen pillanatnyi megoldatlan
mása a sors kegyetlen csapása.

Látni magadra maradt életutad
alatt megfordult a világ, amit
összedőlni látsz.
A kérdéseknek is van miértje sok
válasz összekuszált, mint a
hosszú hajam a szélben,
kibogozhatatlanná vált.

Ősz hajad megsimogatom,
arcodat megcirógatom,
lehulló könnyeimet ne lássad
édesanyám, hogy nem vagy
mellettem, nekem is oly
nagyon fáj.

Szívünk összeköt minket,
érezd édesanyám,
hiába férkőzött közénk
a kegyetlen akadály.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: mamuka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 225
Regisztrált: 0
Kereső robot: 39
Összes: 264

Page generated in 0.1597 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz