Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Botond

, 494 olvasás, Bizge , 0 hozzászólás

Kaland

Van egy Hajnali látogatónk.
Titokban, csendben lopakodó,
Ágyba közénk furakodó,
Álmos tekintetű Boti Manó.

Befészkeli magát mellénk,
Megnyugodva lehajtja fejét,
S tovább álmodja a mesét,
Melyet magának írt az éj közepén.

Mesét, amiben jött a sárkány,
Aki nagyra nyitotta a száját.
Minden éjjel be akarja őt kapni,
Épp hogy sikerül elszaladni.

Támadnak pomogácsok, szellemek,
Nagy és gonosz seregek.
Vérszívó pókok, szörnyetegek,
Akik nem szeretik a gyerekeket.

"Ilyenkor kell a fegyver!- gondolja magában,
S ágyából kimászva indul a világnak.
Megmássza a kerítést s átkel a játéktengeren,
Álmosan kardot keres az emeleten.

"Hol lehet a csodafegyver,
Amit anya vacsoránál elvett?-
Mert miközben a harcra készültem,
Véletlenül egy tányért eltörtem."

Várából elindul, csendesen lépve,
Jótékonyan takarja az éj sötétje.
"Anyánál a kard! Apánál az erő!
Velük együtt leszek a nyerő!"

Lopakodva, lassan halad előre,
Csak észre ne vegyék a nagy szörnyek.
Szobánkhoz érve az ajtót lassan kitárja,
S megnyugodva mászik be a nagy ágyba.

Hármasban, egy ágyban, küzdünk a sárkánnyal.
Forogva, csapdosva küzdünk a gonosszal.
Dolgunkat elvégezve végre elheverünk,
Álmunkban sárkányhúst eszegetünk.

Reggel álmosan ébredünk,
Nyújtózkodva kakaót kérlelünk,
S ő feledve hősi tetteit kérdezi:
"Hát én? Mit keresek itt megint?"

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Vers
· Írta: Bizge
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 179
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 202
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.2401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz