Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Telefon

, 909 olvasás, profanus , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Egy halk telefon, az asztalon heverőn,
nem jön az üzenet, nézem meredőn.
Várom a monofone hangot,
füleim nyugalom szigetén
esznek halovány csendet,
Szemeim bámulnak,
néznek a feketén meredő
kocka üvegre.
Nem jön, nem jön a bejövő,
hiába hívom, s lesz már elegem,
végül leteszem.
Barátság volt, de most már nem kell,
hirtelen lettem balfék, lúzer.
El hagy az agy, fárad a nyugalom,
szeretet illan, pusztul a neuron.
Emlékem rohanó, bomló fekete veszte,
Landol a mobilom, padlón csattan a teste.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: profanus
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 17
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0378 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz